Igen, alkoholfüggő vagyok. Most már képes vagyok bevallani. Hosszú út vezetett idáig, és sajnos nemcsak magamat, hanem a családomat is kitettem ennek a sok szörnyűségnek. 

Szerencsére most már gyógyulófélben vagyok, és a szeretteim is megkapják a szükséges támogatást a Swan Lake Központ családi konzultációjának keretében. De hogyan is történt mindez? Elmesélem, de előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez nem lesz egy vidám történet. 

Hétvégi lazulás

Az alkohol eleinte nálam is csak a különlegesebb alkalmak kísérője volt, például akkor koccintottunk, amikor valamit megünnepeltünk a családdal vagy a barátokkal. Viszont egyszer belekeveredtem egy olyan társaságba, akik eléggé szerettek kirúgni a hámból, hogy úgy mondjam. 

Minden hétvégén bulizni jártunk, és bizony nem üdítőt ittunk ilyenkor. Pezsgő, sör, bor, röviditalok, koktélok… Volt olyan este, hogy szinte el sem mozdultunk a bárpult mellől, és reggel fogalmam sem volt, hogyan és mikor kerültem haza. Előfordult, hogy a cipőmet vagy a kabátomat is elhagytam valahol, de nem emlékeztem semmire. 

Ám egyvalamire rájöttem: az alkohol segített feloldódni. Az egész heti stressz, amit a munkám okozott, egy csapásra eltűnt, amint a második, harmadik ital után szétáradt a testemben a jóleső bizsergés. Már nem érdekeltek a határidők, a feladatok, az elvárások, önfeledtnek és szabadnak éreztem magam. Csakhogy hétfő reggelre mindez a múlté lett, és visszatért a kegyetlen valóság. 

Nincs megállás

Egy nap különös gondolat ötlött fel bennem: mégis miért kéne kivárnom a hétvégét ahhoz, hogy ellazuljak, miért ne ihatnék meg egy-két pohárral akár hétköznap esténként is? 

Az eszmefuttatásomat hamar tettek követték, így esett meg, hogy hazafelé rendszeresen vettem egy üveg bort – ami még aznap este el is fogyott. Képtelen voltam ugyanis megállni az első pohár után, csak töltöttem, és töltöttem, míg az üveg ki nem örült, én pedig kellemesen tompa zsibbadtságban feküdtem a kanapén. Másnap pedig mindez kezdődött elölről.

Ekkortájt kezdődtek a veszekedések a párommal is, aki rendszeresen arra ért haza, hogy alaposan lerészegedtem. Persze én nem voltam hajlandó beismerni. Hisz csak iszogattam egy kicsit, mi a gond ezzel?

Lefelé a lejtőn

Talán akkor láttam be, hogy baj van, amikor két héten belül harmadszorra fordult elő, hogy nem tudtam bemenni dolgozni. Reggel képtelen voltam felkelni, amikor pedig dél körül magamhoz tértem, iszonyatosan másnapos voltam. Mit tettem ekkor? Ismét inni kezdtem, mert már tudtam, hogy ilyenkor az alkohol enyhíti a hasogató fejfájást és az émelygést. 

Te jó ég, ezek már elvonási tünetek! – vettem tudomásul döbbenten. Tényleg ennyire súlyos lenne a helyzet? Ekkor már nem kételkedtem abban, hogy segítségre van szükségem.”

Címkék: swan lake központ, reklám