A nemzetközi hírű szakember neve mára egybeforrt Kaposvárral: egy nyolcéves kitérőt leszámítva, 1991 óta él a somogyi megyeszékhelyen, és dolgozik a város sportsikereiért. Demeter nem csak a magyar, hanem a török röplabda legeredményesebb edzője: még senki nem nyert rajta kívül szakvezetőként négy bajnoki aranyérmet az eurázsiai országban, hazánkban pedig eddig összesen 17 bajnoki aranyat szerzett, ebből 15-öt edzőként!
Boldog születésnapot kívánunk! Mi jut eszébe elsőként arról, hogy 60 éves lett?
Öregszünk, de egy kerek évforduló mindig más, mint a többi, jobban számon tartjuk. Egyébként ugyanúgy telnek a napok, mint máskor, folyamatos a munka. Nem azzal foglalkozom, hogy idősebb lettem, hanem hogy miben tudok hasznos lenni, mit végeztem el az eltervezett feladatok közül.
Forgassuk vissza az idő kerekét bő 25 évvel! Hogyan került Kaposvárra?
Nagyon egyszerű dolog: a feleségem, Böröczfi Márta kaposvári volt. Hazajöttem Törökországból, Kecskeméten rengeteg edző dolgozott, így váltani kellett. Kaposvár mindig szimpatikus volt nekem, így ideköltöztünk. 1991-ben kapcsolódtam be a munkába: az első évben még játszottam, és mellette edzettem a csapatot. Levezetésnek szántam azt az idényt, de azért sokszor léptem pályára a csapatban. Még befértem az együttesbe. A második félévben már keményebb edzéseket vezényeltem, és már én is elfáradtam a végére. Akkoriban jöttek fel a fiatalok: Mészáros Peti, Kántor és Pásztor is.
Hogy kezdte el az önálló edzői munkát?
Bajnokcsapatot vettem át. A próbaév után a címvédés reményében vágtunk neki az NB I-es küzdelmeknek. Próbáltunk úgy igazolni, hogy a csapatszerkezet megmaradjon, de a megfelelő posztokra megfelelő ember érkezzen. Talán akkor még nem is gondoltuk, hogy egy negyed évszázados nagy sorozat veszi kezdetét. Örülök, neki, hogy ott lehettem az első aranyérmek megszerzésekor, és hogy most is én vezethetem csatába napjaink kaposvári együttesét.
Hogy dolgozta fel a sikereket, és hogy viselte a vereségeket?
Nekem nagyon sokszor nem tetszenek a győzelmek, mert számos hibát fedezek fel a játékunkban. Olyan vereségek is előfordulnak, amelyekben én találok pozitívumokat is. A legnagyobb győzelmek után lehet csak igazán kritikával illetni a játékosokat, mert akkor fogadják el azt a legkönnyebben. Kétszer-háromszor visszanézek egy-egy mérkőzést, hogy a hibákat is felfedezzem. Ez meghatározza az elkövetkező napok munkáját is. Kiderül, hogy mit kell még inkább gyakorolni.
Melyek a Demeter-archívum legbecsesebb darabjai?
Úgy ötven-hatvan kazettát még ma is féltve őrzök abból az időszakból, amikor még így archiváltuk a mérkőzéseket. Természetesen büszke vagyok az első bajnoki címre, amit játékosként és az elsőre, amit edzőként nyertem Kaposváron. Törökországból a Köztársasági Elnök Kupán elért diadalunkra gondolok vissza szívesen, és egy-két olimpiai selejtező mérkőzés is élénken megmaradt bennem. Óriási élmény, hogy edzőként két országban, négy csapattal szereztem bajnoki címeket. A válogatott 2001-es Európa-bajnoki szereplése ugyancsak felejthetetlen emlék.
Játékosként és edzőként is számos díjat, elismerést kapott. Melyeket emelné ki a sok közül?
Mindig az első a legemlékezetesebb. 1987-ben lettem először az év röplabdázója: egy újságcikkben lehozták, és azon kívül semmivel nem járt. Két évig csapatkapitány voltam klubomban, a Ziraat Bankasi együttesében. A Fenerbahce akkori kapusa, a német Schumacher után én voltam a második külföldi, akit megválasztottak erre a tisztségre. A nyolcvanas évek második felében ez nem volt mindennapos. Többször szereztük meg az év csapata címet Kaposváron és a megyében, ennek is nagyon örültem. Egy sportember életében az a jó, ha minél több ilyen kitüntetése, díja vagy éppen serlege van otthon. Kellemes érzés gondolkodni azon, hogy melyiket hol nyertem. Örülök neki, hogy van mit nézegetni. Ha majd visszavonulok a sporttól, akkor lesz igazán érdekes ez a sok trófea. Legalább majd tudok nosztalgiázni.
A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!
Sok kiváló játékos megfordult a keze alatt, ki volt közülük a legjobb?
Nagyon sokan szép eredményeket értek el a külföldi pályafutásuk során. Kántor Sanyi, Koch Robi Bajnokok Ligája négyes döntőkben játszottak, ijfabb Grózer György pedig még fiatalként, egy évig szerepelt Kaposváron. Az olimpiai bajnokokat, mint például Vladimir Grbicset, Andrea Gericset vagy az amerikaiak közül Gabriel Gardnert említeném meg, de nem lehet teljes egy ilyen a felsorolás.
Ki tartott edzőként a legnagyobb riválisának?
Magyarországon nagyon nagy csatát vívtunk a Kecskemét korábbi edzőjével, Szasa Nedeljkoviccsal, aki az elmúlt időszakban a békéscsabai hölgyekkel ér el kiemelkedő eredményeket. A Kazincbarcika sikerei idején, Daniel Oravec ellen meccseltem sokat. A régi időkben Nyári Sándorral, vagy amikor férfiedzőként dolgozott, Garamvölgyi Mátyással mérkőztünk meg többször éles helyzetekben. Napjainkban egyik volt játékosommal, Tomanóczy Tiborral vívunk nagy taktikai csatákat. Törökországban, az első években az olimpiai bajnok szerb válogatott edzőjével Gajiccsal harcoltunk sokat a legjobb helyezésekért.
A Kaposvári Röplabda Akadémia 2011-es létrehozása mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket?
A legfontosabb, hogy egységesítette a röplabdát Kaposváron, nincs rivalizálás, ellenségeskedés a férfi szakágon belül, illetve a férfi és a női szakág között. Ráadásként a férfi szakág utánpótlás szinten is az ország egyik legeredményesebbje, a nőknél pedig óriási tömegbázisunk van, ezt kell a minőség felé vinnünk. Napjaink felnőtt csapatából Bozóki Bence, Keen Cameron, Bögöly Gábor, Vajda Tamás, Kulcsár Adrián, Kiss Máté és Szabó Bence is volt az akadémia játékosa.
Hogyan tervezi a következő éveket?
Ameddig szükség van rám, nagyon szívesen dolgozom. Minden évben új a csapat, újak a kihívások, így van motiváció. Ha lesz majd egy olyan edző, aki a felnőtt csapatot át tudja venni, szívesen átadom neki a helyem, hogy az akadémiára koncentrálhassak.
Nem bánta meg, hogy az egész eddigi életét a röplabdának szentelte?
Egyáltalán nem, mivel azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Kezdetben egyébként a röplabda mellett még a feldolgozó iparba is belekóstoltam, Kecskeméten, az Univernél dolgoztam pár évig.
Ismert hobbija a horgászat. Mik voltak a legnagyobb fogásai?
Igazán nincs sok időm a horgászatra, de több helyre is szeretek járni. Egy kisebb baráti társasággal egy nagyon jó barátunk tavára, illetve elkezdtem a környező horgásztavakat versenyek keretében megismerni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az eddigi legnagyobb fogásom egy 13,4 kg-os ponty volt. Ragadózóból egy tíz kilós csuka a rekord, mely csaknem egy méteres volt.
Mivel tölt majd a születésnap estéjét?
Otthon, a családdal, de néhány idősebb barát biztosan meglátogat majd.
Demeter György sikertörténete Békés megyéből indult: a sportember Békésszentandráson született, és az általános iskola befejezése után a sarkadi Ady Endre Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Itt barátkozott meg a röplabdával, mégpedig Negru György testnevelő-edző révén. Rövid időn belül már az iskolai, illetve a helyi csapatban léphetett pályára, és sikerült megyebajnoki címet nyernie. 1975-ben a kecskeméti kertészeti főiskolára került, és ugyanebben az esztendőben tagja lett a Kecskeméti SC NB I-es keretének.
Két évvel később már a korosztályos Európa-bajnokságon kilencedik helyet elért junior válogatottban játszott, 1979-től pedig tíz éven át szerepelt a felnőtt nemzeti csapatban. 201 hivatalos mérkőzésen ölthette magára a címeres mezt, amivel a magyar örök rangsorban Buzek, Tatár, Győri, Börcsök, Magyar és Szabó Kálmán után a hetedik helyre került. A válogatott színeiben 1979-ben Európa-bajnoki 8., négy évvel később pedig Európa-bajnoki 11. helyet szerzett. A kecskeméti együttessel 1980-ban a Kupagyőztesek Európa Kupájában a legjobb nyolc közé került, 1983-ban pedig bajnok és kupagyőztes lett.
Három év múlva Törökországba szerződött, s öt esztendőt töltött el Ankarában, a TC Ziraat Bankasi csapatában. Kétszer játszott kupadöntőt, míg a bajnokságban az 1990-es bronzérem jelentette a csúcsot. Ugyanebben az évben elhódították a Köztársasági Elnök Kupát.
Demeter 1991-ben tért haza, és a Kaposvári Somogy SC-ben folytatta pályafutását. Az 1992-es első bajnoki cím után szinte egymást érték a sikerek, és 2016-ban, a 17. első helyezés megszerzése után a Fino honi rekordbajnokká lépett elő.
Demeter György játékos pályafutása során csaknem ezer tétmérkőzést játszott, és edzőként is egyre csak nő a találkozók száma. A tréneri pályára egyébként tudatosan készült, 1986-ban végezte el a Testnevelési Egyetem szakedzői szakát. Kaposváron 1992 és 2003 között dolgozott szakvezetőként, majd nyolc év távollét után, 2011-ben vette át újra a kormányrudat. Persze, közben sem tétlenkedett: hét szezont dolgozott végig Törökországban, egyet pedig Kazincbarcikán. 2004-ben és 2005-ben a török Ereglivel, 2006-ban a Vegyésszel, 2008-ban és 2010-ben pedig a Fenerbahce csapatával nyert bajnoki címet. Az isztambuliakkal három és fél év alatt egy török kupagyőzelmet és egy Balkán Kupa-aranyérmet is elkönyvelhetett, és a Bajnokok Ligájában is szerepelhetett a világsztárokkal megtűzdelt együttessel. A sikerkovács 2011 óta dolgozik újra Kaposváron, és a 2014-es második helyezést leszámítva, minden évben elhódította a honi első helyet csapatával.
A szakember a magyar válogatott szövetségi kapitányi tisztét 2001 és 2007, majd 2013 és 2016 között töltötte be.
Demeter György bajnoki címei
Játékosként: 1983 (Kecskemét), 1992 (Kaposvár)
Edzőként: 1993, 1994, 1997, 1999, 2000, 2001, 2012, 2013, 2015, 2016 (Kaposvár), 2004, 2005 (Erdemirspor Eregli, török), 2006 (Vegyész RC-Kazincbarcika), 2008, 2010 (Fenerbahce, török)
Címkék: demeter györgy, születésnap, fino kaposvár, sport