2021.12.06 - Hétfő
Miklós

Szita: Ne engedjünk '48-ból, ne engedjünk 1956-ból 2021. Október 24. - Vasárnap 09:07 | Címkék: Október 23, Kultúra, SZita Károly, ünnepi beszéd

Ma is küzdünk a szuverenitásunkért. Küzdünk a független magyar hazáért, mert ahogyan mindig is voltak idegen, más felé vezető érdekek, úgy ma sem adják ingyen a szabadságunkat - mondta el október 23-i ünnepi beszédében Kaposvár polgármestere.

Szombat este ünnepi műsort tartottak a Szivárvány Kulturpalotában 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából. Ezen a rendezvényen adták át a a Szabadságért Kaposvár Emlékérmet is, amelyet Dr. Debreczeni László kapott meg idén.

"Városunk sok-sok évvel ezelőtt díjat alapított, hogy 56 eszményei mindig a szemünk előtt lebegjenek. A legtisztább forrásból merítünk akkor, amikor szent forradalmunk hőseit hívjuk közösségünk színe elé. Így teszünk ma is" – fogalmazott a díjátadó ünnepségen Szita Károly polgármester.

"Egy olyan embernek ítéltük oda a Szabadságért Kaposvár Emlékérmet, aki büszkén vállalja, hogy kaposvári gyökerei végigkísérték élete könnyebb és nehezebb időszakain. Egy olyan embert tüntetünk ma ki, aki felbecsülhetetlen értékű missziót vállalt annak érdekében, hogy a fáklyát, amely 56 fényét hirdeti, minél több fiatalnak adhassa át" – emelte ki a polgármester.

"Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján Szita Károly beszédében hangsúlyozta: a magyar szabadságot, a nemzedékek bátorságát, példamutatását és nemes áldozatát ünnepeljük. Valamint azt, hogy vérzivataros századok után nemzetként lehetünk jelen ma is Európában. Hozzátette: miközben birodalmak születtek és tűntek el nyomtalanul, maradandó értékek nélkül, aközben itt e nép a maga vívódásaival, nyughatatlan, szilaj természetével, örökösnek tűnő küzdelmeivel, hogy jogot formáljon a létezésre minden időben.

szita okt 23

Amikor mások azt akarták, tűnjünk el a Föld színéről, egyszerre lettünk jelen mindenütt e csodás bolygón. Amikor a csecsemőt világra hozza az édesanyja, a kisded főként érzések mentén éli meg a környezetét. De így tesz bizony már magzati korban is. Hiába kérdeznénk őt az értelem nyelvén, tekintetében, mosolyában és mozdulataiban is a lelke válaszolna nekünk. Pontosan érzi a teljességet, érzi az örömöt és a boldogságot, s persze a legszorosabb kötelékben éli meg azt is, ha szülei tartanak, vagy éppen félnek valamitől. Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy sokkal inkább vagyunk érző, semmint értő teremtmények.

A legmagasztosabb pillanatainkban is az érzések hullámain utazunk! Akár a mindent elsöprő szerelemben, akár a nehezen kivívott szabadság vagy éppen a sokára eljövő igazság majdani katartikus pillanataiban. Még inkább így van ez, amikor egy egész közösséget ragad magával valami megmagyarázhatatlan, fényesen ragyogó égi tünemény. Amikor valóban pillanatok alatt válik közös létélménnyé az életigenlés, az összetartozás, a feltétel nélküli szeretet. Amikor egyszerre szakadnak ki belőlünk legőszintébb vágyaink. Amikor az együttes erő akaratlanul, szinte játszi könnyedséggel pattintja szét nemzedékek béklyóba taszító rozsdás láncait. Mi, magyarok szinte minden korban megélhettünk ilyen csodát. Mert szereti a Jóisten a magyart!" – hangsúlyozta a városvezető.

"Morzsolgatja, megpróbálja, majd érdemei szerint felemeli, hogy akár legyőzetésében is győztessé tegye. Győztessé, bizony, mert küzdelmeinkről sosem a világi hatalmak mondják ki a végső szót. Hanem a tiszta lélek, amely színről színre lát a legzavarosabb időkben is.  A tiszta lélek, amely az értelem horizontján messze-messze túl lát, s amely mindnyájunkban ott lakozik, amióta világ a világ.

65 éve ezekben a napokban a világ döbbenten figyelte, mi történik Magyarországon. Döbbenten figyelte, honnan e lelki többlet, amely sutba vág minden számítást. Hogyan képes egyszerre mozdulni fiatal és idős, nő és férfi, városi és falusi. A megemelkedett nemzeti lobogásban hogyan tűnik el minden lényegtelen vita és pör, s hogyan kerül első helyre a haza és a szabadság. Ne tagadjuk, mai létünk is ebből a gazdag kincsből táplálkozik! E gazdag kincsből, amelyet szüleink és nagyszüleink, és valamennyi, a szabadság oltárán büszkén áldozó felmenőnk hagyott ránk örökül. És de jól tették!

Ma is küzdünk a szuverenitásunkért. Küzdünk a független magyar hazáért, mert ahogyan mindig is voltak idegen, más felé vezető érdekek, úgy ma sem adják ingyen a szabadságunkat. Van, hogy egy féktelen, önmagát szerető hatalom a saját polgáraira támad. Igen, láttunk már ilyet is+ – tette hozzá.

A jelen mindig élesen figyelmeztet: a családi aranyat nem felélni, hanem gyarapítani kell. Gyarapítani, hogy utódaink is ilyen élő és gazdag hagyatékkal, aprópénzre aligha váltható lelki fedezettel állhassák majd a történelem viharait.

Ne engedjünk hát a 48-ból, ne engedjünk 1956-ból! Lássunk tisztán, és védjük meg a nehezen kivívott magyar szabadságot! Isten éltesse Magyarországot, Isten óvjon minden szabadságszerető magyart!" – zárta beszédét Szita Károly.

A teljes beszéd és a műsor itt tekinthető meg:

Vissza az előző oldalra

Weboldalunk a használat elősegítése és a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket, "cookie"-kat használ.
A böngészés folytatásával jóváhagyja a sütik használatát. Bővebb információ

Bezárás