2021.12.06 - Hétfő
Miklós

Dr. Debreczeni László kapta a Szabadságért Kaposvár Emlékérmet 2021. Október 23. - Szombat 19:39 | Címkék: Dr. Debreczeni László, Kultúra, Szabadságért Kaposvár Emlékérem, 1956

A kaposvári születésű orvos, egyetemistaként aktív részese volt a forradalmi eseményeknek Pécsen. Tevékenységéért 3,5 évet ült börtönben. A kitüntetést ma este vehette át a Szivárvány Kulturpalotában.

Idén Dr. Debreczeni László kapta meg Kaposvár városától a Szabadságért Kaposvár Emlékérmet az 1956-os forradalom és szabadságharc során nyújtott hősies magatartásáért.

Dr. Debreczeni László 1934-ben született Kaposváron. Családjával 9 évesen költözött Pécsre, ahol kitűnő tanulóként felvételi nélkül jutott be az orvosi egyetemre. Hallgatóként érték az 1956-os forradalmi események, amelynek helyi szinten az egyik vezéralakjává vált. Utcai tüntetéseken vett részt, őrjáratozott, majd november 4. után a mecseki fegyveres harcokban is kivette a részét. Ezeket a korabeli fényképeket például ő készítette. Tetteiért 3 és fél évet ült börtönben és az orvosi pályája is veszélybe került.

Dr. Debreczeni László
Dr. Debreczeni László

Végül 30 évesen kapta meg a diplomáját, amelyet követően a pécsi bányákban lett országos hírű bányaorvos. Pályáját Baranya megyei helyettes tisztifőorvosként zárta.

A Szabadságért Kaposvár Emlékérmet szombat este vehette át a Szivárvány Kultúrpalotában tartott gálaesten Szita Károly polgármestertől.

Az ünnepi műsort teljes egészében felvettük:

 

Dr. Debreczeni Lászlóval pécsi otthonában beszélgettünk a kitüntetése előtt az egyetemi évekről, a forradalomról, a mecseki láthatatlanokról és orvosi pályájáról is.

 

Dr. Debreczeni László élete

Kaposváron született 1934-ben, és kilencéves volt, amikor családjával Pécsre költözött. Mivel kitűnő eredménnyel végezte el a gimnáziumot, vizsga nélkül került be az orvosi egyetemre, ahol ötödévesen vette észre, hogy megsűrűsödik körülötte a történelem. 1956 szeptemberét mutatta a naptár, s ő egy nyilvános rendezvényen kijelentette: mind az országnak, mind az egyetemnek demokratikusan kell működnie. Október 22-én megválasztották a diákparlament elnökének; ezzel a gyűléssel kezdődött Pécsen a forradalom…

Ő is azoknak a népes táborába tartozik, akik az 56-os napokban valódi katarzist éltek át. Ez az élmény egész későbbi életét beragyogta, erőt adva neki a nehéz napokban, években is – amelyekből jutott bőven, amikor megismerte a kádári börtönvilágot. De a főorvos egyúttal azon kevesekhez is tartozik, akik hatásosan és hitelesen tudják továbbadni az 56-ban gyűjtött élményanyagot, meg azt a tengernyi – és sokszor a tengervízhez hasonlóan keserű – tapasztalatot, amely a forradalom és szabadságharc utáni megtorlás során ivódott beléjük. Mert Debreczeni doktor úrban a szándék is, a tehetség is megvolt és megvan ahhoz, hogy közkinccsé tegye bölcsességgé szilárdult élettapasztalatát.

Mi pedig jól tesszük, ha figyelünk rá, mert tevékenyen kivette a részét – az ő szavaival – „az egész nemzet által vívott hősies, világtörténelmet formáló, szent forradalomból”. Figyelmünkre azért is érdemes, mert huszonévesen és a sorsfordító időkre évtizedek múlva visszatekintve egyaránt meg tudta őrizni a mértéktartását. „Nem mi voltunk nagyok – mondja –, hanem a kor lelke: a szabadság.” Bár van mire büszkének lennie, hiszen az egyetemi ifjúság kovásza és szinte rohamcsapata volt a pécsi forradalomnak. „Ott voltunk az utcai tüntetéseken – idézte fel egy harmincöt évvel későbbi megemlékezés szónokaként –, farkasszemet néztünk az ÁVH-sok fegyvereivel, részt vettünk a Munkástanács és a Katonatanács tevékenységében, őrjáratoztunk a rendfenntartó Nemzetőrség soraiban, ott voltunk a forradalom ellenségei elleni akciókban, és a felfegyverzett egyetemista zászlóaljak megkísérelték a fegyveres ellenállást is a november 4-ét követő mecseki harcokban a ránk zúdult szovjet intervenciós csapatokkal és a velük visszaólálkodott muszkavezetőkkel szemben.”

Tehát nemcsak hagyta, hogy formálja őt a világ, hanem ő is formálta a világot. Mint orvostanhallgató egyike volt Pécsen a forradalmi ifjúság vezéralakjainak, egyike azoknak, akik lelkesen haladtak „a tiszta, az erőszakmentes, a vértelen, a humanizmus és a történelmi erkölcs határain belül maradó pécsi forradalmi események élvonalában”. Ezt a lelkesedést az ő esetében három és fél év börtönnel jutalmazta a huszadik század – pontosabban azok a hatalmasok, akik az idő és a társadalom urainak képzelték magukat. S akiket azóta már elmosott az idő és elzavart a társadalom… Debreczeni László 1959-ben szabadult.

A fiatal medikus ötvenhatban magába szívta a reményt, amelyet másokba is át tudott plántálni, s a börtönévekben megtanulta, mi a tartás és a kitartás, amit példaként mutathatott fel honfitársainak. „Végtére is nem az a fontos, ami velünk történt, hanem ami bennünk” – írta Egy medikus barangolásai börtönországban című könyvében. A segédmunkásként, elsősegélynyújtóként, fordítóként, tolmácsként, kutatóasszisztensként a föld alatt és a föld felett töltött időkben pedig igazán megismerte az életet – az életet, amelyet mindig állhatatosan védelmezett. Végül csak harmincévesen, 1964-ben avatták orvossá.

Mivel reménységgel, tartással és élettapasztalattal volt felvértezve, nem tudott vele végleg elbánni a hatalom. Kiváló gyógyító munkája és szakirodalmi tevékenysége országosan elismert bányamentő orvossá tette, s pályafutását a Baranya megyei ÁNTSZ helyettes tiszti főorvosaként fejezte be. A rendszerváltozás után Pécs város önkormányzati képviselője is volt, valamint orvostörténetet és közegészségtant adott elő az egyetem Egészségtudományi Karán.

Dr. Debreczeni László élete példát ad arról, miképpen őrizheti meg valaki az emberpróbáló időkben is töretlen hitét, s maradhat nemzete, közössége szabadságáért, boldogulásáért mindig cselekvésre kész s egyúttal lelke harmóniáját megőrző ember.

Vissza az előző oldalra

Weboldalunk a használat elősegítése és a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket, "cookie"-kat használ.
A böngészés folytatásával jóváhagyja a sütik használatát. Bővebb információ

Bezárás