Nagycsütörtökön az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására emlékeznek a keresztények.

"Nagycsütörtök misztériumában egymással szemben áll az eucharisztikus ajándék legmagasztosabb szeretete, valamint az elárultatás fájdalma" - olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia MTI-hez eljuttatott közleményében.

Nagycsütörtök szentelik meg az olajokat, amelyeket a keresztelés, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés és a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak. Ezt történt a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban is.

A papság a mise keretében megújítja szenteléskor tett fogadalmait.

Nagycsütörtök este a templomokban felidézik az utolsó vacsorát, Jézus elárultatását és elfogatását. Az utolsó vacsora az első szentmise és az Oltáriszentség alapításának ünnepe.

A szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. A pap fehér miseruhát visel, az oltárt virág díszíti.

A Dicsőségre minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a Glória után elnémulnak és csak nagyszombat este szólalnak meg újra. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak. A harangok ilyenkor - a hagyomány szerint - Rómába mennek, és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei - írták.

Az esti liturgia része a lábmosás szertartása, Jézus példájára emlékezve a pap megmossa az arra kiválasztott emberek lábát.

A szentmise végén megtörténik az oltárfosztás, a díszeket és a terítőt eltávolítják az oltárról. Az Oltáriszentséget ilyenkor a mellékoltárhoz viszik Jézus elfogatásának és elhurcolásának jelképeként.

A mise csendben, áldásosztás nélkül fejeződik be.

Címkék: szentel, Nagycsütörtök, örömhír, pap, áldozat, mise, Jézus, húsvét, kultúra