A program az ilyenkor szokásos zászlófelvonással kezdődött, majd a Somogy Zenekar és a Somogy Táncegyüttes műsorát láthatta a nagyérdemű. Szita Károly beszédét követően Varga László megyéspüspök szentelte meg az új kenyeret, majd az emlékezés koszorúit is elhelyezték Szent István mellszobránál.

Kaposvár polgármestere a beszédében kiemelte: Szent István ezer év távolából azt üzeni: az országot és a magyarokat meg kell védeni! Meg kell védeni a politikai és gazdasági támadásoktól éppúgy, mint a restségtől, az álszent, morális züllöttségtől és kiszolgáltatottságtól! A bajokat ismerjük, a válaszaink megvannak! 

Szita Károly ünnepi beszéde

Sokfelől hallom: a bajban nincs okunk ünnepelni. Háború és válság sújtja a világot, válság sújtja Európát, s benne hazánkat is. Azt is mondják, gyakran éppen a hivatásos rettegők, a mindenben a rosszat látók vagy akarók: az ünnepre fordított anyagiakat költsük inkább áramra és gázra! De biztos, hogy igazuk van azoknak, akik ezt mondják? Biztos, hogy a bajban fel kell adnunk a hagyományainkat és ünnepeinket Hogy éppen most hátat fordíthatunk a bennünket eddig megtartó tapasztalatnak és kegyelemnek? Biztosan mondom, nincs igazuk.

Az eleink nemhogy hátat fordítottak volna őseiknek, s ezzel önmaguknak, hanem útmutatásért fordultak a történelmi múlt felé. Megidézték az államalapító Szent Istvánt, a lovagkirály Lászlót, az igazságos Mátyást. Várták a karácsonyi örömhírt, s megélték a húsvéti feltámadás misztériumát is. Imádkoztak a Szűzanya oltalmába ajánlott Magyarországért, a mi hazánkért, annak minden teremtményéért. Így tettek a bajban, és így tettek akkor is, amikor szebbik arcát mutatta nekünk a világ. És így teszünk mi is, mai magyarok és mai kaposváriak.

Mert tudjuk: a létünk múlik azon, milyen válaszokat adunk a kor legfőbb kérdéseire. Mit felelünk a globális energiaválságra, mit a migrációra, s mit arra, hogy Európa legtöbb népe képtelen belső erőforrásaira támaszkodva, új nemzedékek által megújítani önmagát. Komoly, életbevágó kérdések ezek, tisztelt Hölgyek és Urak!

De vajon a mostaninál kisebb volt-e a baj, amikor Béla királyunk a tatárral nézett farkasszemet?  Kisebb volt-e a baj, amikor Mohácsnál a török kerekedett felül?  Kisebb volt-e a baj akkor, amikor Trianonban kereszthalálra ítéltek bennünket? Vagy amikor megszállták országunkat előbb a nácik, majd a kommunisták? Nos, aligha volt kisebb! De túléltük mindahány csapást!  IV. Béla második honalapítóként lett a történelem nagyja.  A törököt – ha százötven év is kellett hozzá, de – kivertük az országból.  Trianonra a határokon felüli nemzetegyesítés volt a válaszunk. És a totalitárius diktatúrákon is győzedelmeskedtek a rendszerváltó magyarok. 

Mi hát a titkunk, kedves Barátaim? Talán az, hogy minden körülmények között ragaszkodunk ahhoz, akik vagyunk. Magyarok vagyunk, konok, időnként túlságosan is makacs magyarok. Mély, szép és igaz kultúrával, erős szokásokkal, becsülettel és tisztességgel, megtartó, élő hittel.  Magyarok, akik békét szeretnének és nyugodt, kiszámítható hétköznapokat! Boldog családokat, életvidám kicsiket és nagyokat. Erős apákat és ölelő anyákat, szerető, bölcs időseket. Erre vágyunk, mert legbelül tudjuk: az így szerveződő közösség a túlélés igazi záloga.

Ma is azért vagyunk itt, hogy megerősítsük egymást!  Hogy tudtára adjuk egymásnak: közös az öröm, de közös a bánat is, és mindenkor számíthatunk egymásra! Tesszük ezt szavakkal és gesztusokkal; kézfogással, egy-egy összepillantással, a Himnusz és a Szózat éneklésével, s a bennük foglaltak legőszintébb megvallásával. A mai bajokra nem az a megoldás, hogy megfutamodunk. A megoldás önmagunk és egymás megtartása. Küzdeni mindazért, ami fontos számunkra. Szembe menni minden olyan elképzeléssel, téves vízióval, amelyről tudjuk, nem értünk, hanem ellenünk születik. Szembe akkor is, ha rosszakaróinktól tapasztaljuk ezt, de szembe akkor is, ha szövetségeseink mérik fel tévesen a jelen nagy kihívásait.

Ne átalljuk kimondani, ha az európai közösség mostani vezetői tévednek! Ne átalljunk nemet mondani az elhibázott brüsszeli döntésekre, az olyan szankciós politikára, amely durvábban bünteti az európai, benne a magyar és kaposvári polgárokat, mint a büntetni szándékozott Oroszországot. Szent István ezer év távolából azt üzeni: az országot és a magyarokat meg kell védeni!

Meg kell védeni a politikai és gazdasági támadásoktól éppúgy, mint a restségtől, az álszent, morális züllöttségtől és kiszolgáltatottságtól! A bajokat ismerjük, a válaszaink megvannak!  Küzdjünk erőnk szerint a legnemesbekért!  Tűzzük ki házainkra a nemzeti lobogókat, öltözzünk ünneplőbe, s álljunk egyenes háttal a jelen viharaiban!

Isten éltesse Magyarországot és Kaposvárt!
 Isten óvja az országvédő magyarokat!

Címkék: augusztus 20, szent istván, szita károly, kaposvár, kultúra