81 éves korában a múlt héten váratlanul elhunyt Csonka Béla fotóművész. A kaposvári fotós képei az egész világot bejárták. A 60-as évek óta részt vett országos és nemzetközi kiállításokon, melyeken közel száz díjat nyert.
1961 óta egyik szervezője volt a "Barátság Hídja" elnevezésű nemzetközi Fotóművészeti Kiállítássorozatnak. Példaértékű fotóművészi tevékenységéért 2001-ben megkapta a Kaposvár Városért kitüntetést. 2012-ben Somogyi Prima-díjjal jutalmazták munkásságát.
A Kaposvári Városháza az alábbi sorokkal emlékezik Csonka Bélára:
Az okleveles gépésztechnikus és fotóművész 1936-ban született Kaposváron, s 1955-ben érettségizett a Táncsics-gimnáziumban. Képzőművészeti pályára készült. „Gyermekkoromban babonázott meg a képi világ; mindenben azt kerestem-kutattam, mit lehetne megörökíteni, átmenteni másoknak” – mondta erről 1990-ben. (Somogyi Hírlap, 1990. október 20.) Érettségi után nem váltak valóra az álmai: forgalomirányítóként, irodagép-műszerészként, műszaki szerkesztőként helyezkedett el vállalatoknál, majd adatfeldolgozó és szervezési csoportot vezetett.
A fotózással kedvtelésből kezdett foglalkozni, s tudását önerőből sikerült művészi szintre fejlesztenie. A gyakorlatban, illetve szaklapokból tanulta meg a „szakmát”: a laborálást, a felvételtechnikát, a fotótrükköket, a komponálást. Fényképezésből és szakkörvezetésből is szakvizsgát tett; 1959-től a Somogyi Fotóklub tagja, 1973-tól a nyolcvanas évekig a vezetője volt. A hatvanas évek elejétől részt vett a Barátság hídja címmel kétévente rendezett nemzetközi fotóművészeti kiállítás megszervezésében.
Az emberközpontúság vált fotóművészetének ars poeticájává; jelentősek montázsai, fotografikái, szociofotói, portréi. Ugyanakkor „intenzív érdeklődést mutat az egyszerű díszítések, népi relikviák és az áttételes, ha úgy tetszik, művészi formanyelv iránt. […] Elmúlás, öregedés, feledés: e fajsúlyos fogalmak a vissza-visszatérő, fel-felsejlő motivációi Csonka Béla »tetten ért« pillanatainak.” (Somogyi Hírlap, 1991. október 14.) „Nem szeretem a szokványos, esztétikailag szépnek tartott fotográfiákat – magyarázza. – Tartalmilag nagyobb élményt jelent számomra, ha a néző megért valamit az alkotás üzenetéből. Ezért fordulok gyakran és örömmel a montázsokhoz. Ez a nyelvrendszer áll hozzám a legközelebb, és itt szintén az embert helyezem premier planba.” (Somogyi Hírlap, 1990. október 20.) Egy évtized múlva így beszélt ugyanerről: „Elismertségemet talán a montázstechnikának köszönhetem, hiszen ennek segítségével a különálló képekből egy új egészet alkothatok. Egyetemes emberi problémák foglalkoztatnak, de nem kedvelem a szokványosat és a kimondottan szépnek mondott fotókat. Vallom: a kép ne csak esztétikai élményt nyújtson, inkább késztessen gondolkodásra.”
Csonka Béla pályája során mindig arra törekedett, hogy kiállításain a nézők szeme ne csak végigfusson a képeken, hanem őrizzen is meg abból valamit. Szerinte a fotónak nem szépnek kell lennie, hanem kifejezőnek. (Somogyi Hírlap, 2001. február 9.)
A hatvanas évek elejétől számos országos és nemzetközi fotókiállításon vett részt és nyert díjat. Művei Japánba és Argentínába is eljutottak. 1981-től tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Csonka Béla mégis kaposvári lokálpatriótának vallotta magát. Több fotóalbum szerkesztésében, összeállításában vett részt; 1986-ban jelent meg először Kaposvárról készített fényképalbuma, melynek 1991-ben napvilágot látott második, bővített kiadásából a washingtoni Kongresszusi Könyvtár is kért egy példányt.
Csonka Bélát a politika sem hagyta hidegen: a kilencvenes években egyik vezetője volt a Kereszténydemokrata Néppárt kaposvári szervezetének és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség kaposvári csoportjának, 1998-tól a Magyarok Világszövetsége somogyi választmányának küldötte, 2000-től a kaposvári Polgári Nyugdíjas Egyesület elnökségi tagja. Számos rangos – részben nemzetközi – művészeti díjjal ismerték el munkásságát; 2001-ben – „magas szintű, példaértékű fotóművészi tevékenységéért” – a Kaposvár Városért kitüntetést, 2012-ben a Somogy Megyei Prima díjat is megkapta. Több múzeum, képtár és magánszemély őrzi az alkotásait.
Dr. Gáspár Ferenc mondta róla 2001-ben (Somogyi Honismeret, 2001/2. szám, 79–82. o.):
„Életpályája sikerekben gazdag, kitüntetései, díjai hosszasan sorolhatók, hazai és nemzetközi szerepléseinek sokasága alig számon tartható.”; „Minden esetben a személyes megszólíttatás és a továbbgondolkodtatás a célja, amikor mély humánummal szól az elesett, a megnyomorított emberről.”
Gáspár sokoldalúságát, biztos mesterségbeli tudását, széles érdeklődési körét emelte ki. „Van szeme a látásra, felkészültsége a megörökítésre, ítélőképessége a szelektálásra, tudása a láttatásra és bátorsága a megmutatásra. Teszi mindezeket annyira természetesen és magától értetődően, ami csak a nagyon erős, szuverén művészegyéniségek sajátja.”
„Akik közelebbről ismerik munkásságát, tudják, alkotói módszereinek megválasztásában spekulációk, teóriák sohasem befolyásolták. Járta a maga útját, nem igazodva politikai, esztétikai elvárásokhoz.”; „Boldognak mondható, aki a megismételhetetlent az idő sodrából tudatosan kimenteni, megőrizni és másnak továbbadni képes, mert ő birtokosa a titoknak, amelyet megismerni oly sokan vágyunk. Csonka Béla fotóművész közülük való.”
Saját bevallása szerint számára nem az „esztétikailag szép” alkotás létrehozása a fő cél, hanem a gondolkodtatás. „Ennek a célnak legjobban a montázstechnika felel meg, amivel képes vagyok láttatni és felbontani akár egész tucat vizuális gondolatot is. A fotó, a kép ma az egyetlen egyetemes emberi nyelv, amelyet – ha van mondanivalója – mindenki megért és értelmezhet.”
Dr. Gáspár Ferenc szerint a fotós pályatársak fogalommá is formálták Csonka Béla nevét: egy-egy alkotásról egyre gyakrabban hangzik el olyan ítélet, hogy „csonkabélás”.
Címkék: Csonka Béla, fotóművész, meghalt, elhunyt, kultúra