Könyvtárosi pályafutását 1955-ben a Megyei Könyvtárban kezdte, miután az Idegen Nyelvek Főiskolájáról – somogyi származásúként – a kaposvári könyvtárba kérte magát. Nyugdíjba vonulásáig egy munkahelyen szolgálta Somogy megye könyvtárügyét. Pályája kezdetén négy éven át járta a somogyi falvakat a községi könyvtárak patrónusaként.

Lelkes szervezője és vezetője volt a falusi könyvtárosok képzésére szervezett bentlakásos tanfolyamoknak, amelyek során sok könyvtárossal alakított ki és ápolt kollegiális, baráti kapcsolatot. Annak a könyvtáros generációnak volt a tagja, amely a sokat emlegetett „hőskorszakban” létrehozta a mai modern könyvtárhálózatot. 1959 és 1975 között igazgatóhelyettesként továbbra is a vidék könyvtárügyével foglalkozott.

Megszervezte a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Somogy Megyei Szervezetét, később az országos elnökség tagja is lett. 1976-tól 1992-ig igazgatóként országosan is elismert szereplője lett a hazai könyvtárügynek. Szakdolgozatát „Falusi könyvtárak elhelyezése és berendezése” címmel írta. Kiváló rajztehetségét nem csak a könyvtári kiadványok illusztrátoraként kamatoztatta, hanem könyvtári bútorok tervezése és kivitelezése területén is.

null

Munkássága során százötven somogyi kiskönyvtár bútorzatát tervezte, a Megyei Tanács finanszírozásában pedig, kiviteleztette. Íróasztalán született a csurgói gimnázium műemlékkönyvtárának berendezése, Balatonlelle, Berzence, Buzsák, Csokonyavisonta, Karád, Kéthely, Kuntelep, Somogyvár, Öreglak, Tab könyvtárai bútorainak terve.

Társadalmi szerepet is vállalt. A Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottságának elnökségi tagja, Kéthely és Somogyszentpál küldötteként a Somogy Megyei Tanács tagja volt. A Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaságban szintén munkálkodott. Egy ideig szerkesztette a Somogy irodalmi és művészeti folyóiratot, a könyvtár kiadásában pedig több tucat kiadványt.

Számos szakmai cikkét bibliográfia őrzi. Szakmai munkásságát a könyvtártörténeti értékű „Emlékezés és vallomás a somogyi könyvtárhálózat kiépítéséről és fejlődéséről 1949-1992” című vaskos kötetben összegezte.

Legfontosabb kitüntetései: Kiváló Népművelő, Tegyünk Többet Somogyért, Szabó Ervin-emlékérem, Munka Érdemrend Arany Fokozat, Somogy megye Közművelődési díja, Művelődés Szolgálatért díj.

Halálával egy hivatástudattal végzett, tartalmas könyvtáros életút zárult. Munkásságának és személyiségének emléke tovább él az utódok emlékezetében.

Címkék: szita ferenc, könyvtár, halál, kultúra