1849 október 6-án a majdnem egy éven át tartó szabadságharc befejezését követően az ifjú Ferenc József császár súlyos büntetés kiszabásával akarta megüzenni a magyaroknak: birodalmában nem tűri a lázadást.
A császár tizenhárom magyar honvédtábornokot ítéltetett halálra, mindegyiküket nyilvános és megszégyenítő kivégzéssel sújtva.
Négy honvédtábornokot golyó általi, kilencet pedig kötél-általi halálra ítéltek.
Rájuk emlékezünk ma.
Kátai Zoltán - Ének az aradi vértanúkról
null
Kiss Ernő: Gazdag, örmény eredetű családban született. 1848 októberében – a honvéd hadseregben elsőként – nevezték ki honvéd vezérőrnaggyá. Később 1849 januárjában Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetője lett, majd tavasszal megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. A szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert.
Dessewffy Arisztid: Jómódú, magyar, evangélikus családba született. 18 éves korában jelentkezett a császári hadseregbe. Kitüntette magát a kápolnai csatában, majd a tavaszi hadjárat ütközeteiben, ezért április 18-án megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Később az I. hadtest lovashadosztályának parancsnokává nevezték ki. Hadtestével jelen volt Buda ostrománál, ahol megkapta vezérőrnagyi kinevezését. Július elejétől a felső-magyarországi hadsereg lovassági főparancsnokaként az orosz sereg előrenyomulását akadályozta hősiesen.
Schweidel József: Harcolt a napóleoni háborúkban. A schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. októberében tábornokká avatta. 1849. május 9-én lett Pest városparancsnoka. Ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt Haynaunak, ő azonban ezt elutasította, és kötél általi halálra ítélte.
Lázár Vilmos: Örmény származású magyar nemesi családban született. Fiatalon lett katona. Kiválóan szerepelt a szabadságharc utolsó csatáiban. Augusztus 12-én Bem tábornok ezredessé léptette elő és megbízta a felső-magyarországi hadtest maradványaiból alakított IX. hadtest parancsnokságával.
Poeltenberg Ernő: Gazdag osztrák szülők gyermekeként született. Összesen 18 éve szolgált már tisztként a császári seregben, amikor kitört a szabadságharc. A kápolnai csatában kitüntette magát. 1849. április 14-e után a hetedik hadtest parancsnoka lett ezredesként, majd június 2-án tábornokká léptették elő. A nyári hadjárat idején Haynau túlerejével szemben visszavonulni kényszerült. Görgey bizalmasaként ő közvetített a tárgyalásokon a cári seregekkel a fegyverletételről. Ezután fogták el az osztrák hatóságok.
Török Ignác: Kisbirtokos magyar nemesi családból származott. A bécsi hadmérnöki akadémián végzett, 1839-ban a nemesi testőrséghez került, ahol erődítés elméleteket oktatott. Tanította többek között Görgey Artúrt és Klapka Györgyöt is. A harcok alatt Komáromban a vár erődítését, kiépítését szervezte meg, majd a budai várban szolgált, végül Szegedre rendelték hogy a Tisza jobb partján sáncokat emeljen.
Láhner György: A Túróc megyei Necpálon született 1795-ben, német polgári családban. 1848 őszén a Honvédelmi Minisztérium hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelővé nevezte ki, ezredesi rangban. Ebben a minőségében a pesti központú magyar fegyvergyártás felfuttatása volt a feladata. Pest elestét követően tábornokként ő állíttatta fel a nagyváradi fegyvergyárat.
Knézich Károly: Édesapja horvát volt, aki osztrák szolgálatban határőrtisztként dolgozott. Részt vett a szerbek elleni hadjáratban, majd az isaszegi és a nagysallói csatában is. Damjanich János lábtörése után vezérőrnaggyá és a harmadik hadtest főparancsnokává nevezték ki. E minőségében vett részt Buda ostromában.
Nagysándor József: A déli harcokban nyújtott kiváló teljesítményéért ezredessé léptették elő. Az 1849. március 5-i szolnoki csatában szétvert ellenség maradványait hősiesen üldözte. Az ütközetben tanúsított hősiességéért 2. osztályú érdemjellel tüntették ki. A tokaji átkelés után 1849. augusztus 2-án Debrecen mellett megütközött a hatszoros túlerőben lévő cári sereggel, és bár vereséget szenvedett, megmentette a felmorzsolódástól a Görgey vezette főerőket.
Aulich Lajos: Ő volt az aradi vértanúk közül a legidősebb, kivégzésekor 56 éves. Német anyanyelvű polgári családba született. Már 20 évesen katonai pályára lépett. A szabadságharc kezdetén a délvidéki harcokban vett részt. Később a tavaszi hadjáratban harcolt, majd 1849. július 14-étől a magyar kormány hadügyminisztere lett.
Damjanich János: Szerb nemzetiségű, vagyontalan családból származott. A katonatiszti iskolát Temesváron végezte. A szabadságharc első szakaszában, 1848 végéig a délvidéken harcolt. Részt vett a tavaszi hadjáratban és a komáromi csatában is. Április 28-án ideiglenes hadügyminiszterré is kinevezték, azonban mikor kikocsizott csapatai megszemlélésére, eltörte a lábát, és emiatt szolgálatképtelenné vált. Július 11-től az aradi vár főfelügyelője, majd várparancsnoka lett. Augusztus 17-én a cári csapatok előtt tette le a fegyvert.
Vécsey Károly: Rangos főnemesi családba született és szinte még kamaszként katonai pályára lépett. A szabadságharc kezdetén ő is a délvidéken vett részt a harcokban. 1849. április 7-én nevezték aki az aradi várat ostromló V. hadtest élére. A szabadságharc utolsó csatájában, Temesvárnál hősiesen és nagy szakértelemmel vezette csapatait.
Leiningen-Westerburg Károly: Ő volt a legfiatalabb aradi vértanú, kivégzésekor alig 30 éves. Hessen nagyhercegségben született, olyan család gyermekeként, amelynek több tagja is katonaként szolgált. 1848 őszén Temesvárra rendelték, ahol önként jelentkezett a szerbek ellen vívott hadjáratba. Bátorságáért 1849 áprilisban ezredesi ranggal tüntették ki. A tavaszi hadjáratban további érdemeket szerzett, melyek elismeréséül július 1-jén tábornokká léptették elő. Görgey személyes jó barátjának mondhatta magát.
Simicskó: hinni kell a nemzeti ügyek sikerében
"Addig van hazánk, amíg hiszünk abban, hogy sikerre tudjuk vinni nemzeti ügyeinket" - hangoztatta a honvédelmi miniszter csütörtökön Budapesten, az aradi vértanúk emlékére rendezett ünnepségen.
Simicskó István hozzátette: 1848-ban és 1849-ben elődeink hősként viselkedtek, a lemondás helyett a bátor kiállást választották, s elindultak a magyarság nemzetté válásának útján.
A miniszter szerint bár sokan mondják, hogy elbukott a szabadságharc, valójában "győztünk, mert ennek is köszönhető, hogy ma szabad, független és gyarapodó országban élhetünk".
Megemlékezések megyeszerte
Pénteken több megemlékezést is tartanak Somogyban az aradi vértanúk tiszteletére. Az iskolák többsége délőtti rádiós műsorral készül, Polányban első világháborús emlékművet avatnak, Marcaliban pedig az iparos házba szerveztek ünnepi programot.
Kaposváron este hétkor a városligeti tó szigetén, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mártírjainak emlékköveinél gyújtanak gyertyát az emlékezők.
Címkék: aradi vértanúk, megemlékezés, somogy megye, kultúra, kaposvár