Az aradi vértanúk utolsó mondatait itt leltük fel és alább adjuk közzé:
Aulich Lajos (1793 - 1849) honvéd tábornok: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”
Damjanich János (1804 - 1849) honvéd tábornok: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
Dessewffy Arisztid (1802 - 1849) honvéd tábornok: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Kiss Ernő (1799 - 1849) honvéd altábornagy: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Knezić Károly (1808 - 1849) honvéd tábornok: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Láhner György (1795 - 1849) honvéd tábornok: „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
Lázár Vilmos (1815 - 1849) honvéd ezredes: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
Leiningen-Westerburg Károly (1819 - 1849) honvéd tábornok: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Nagysándor József (1803 - 1849) honvéd tábornok: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
Poeltenberg Ernő (1808 - 1849) honvéd tábornok: „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
Schweidel József (1796 - 1849) honvéd tábornok: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
Török Ignác (1795 - 1849) honvéd tábornok: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
Vécsey Károly (1803 - 1849) honvéd tábornok: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
A nemzeti gyásznap kapcsán Somogy megye kormánymegbízottja, Dr. Neszményi Zsolt az alábbi közleményt juttatta el szerkesztőségünknek:
Somogyi Polgárok, Kedves Barátaim!
Október 6-án, az aradi vértanúk napján a bátorságra és egyben nemzetünk szabadságvágyára is emlékezünk. A szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. 1849. október 6-án Aradon a magyar szabadságharc 13 honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét végezték ki.
A 13-ak névsora: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly. Az ezt követő megtorlás során mintegy ötszáz halálos ítélet született, melyből több mint százat végre is hajtottak.
A magyar kormány 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon a Magyar Köztársaság lobogóját félárbocra eresztjük, és országszerte megemlékezünk a szabadságharc kivégzett hőseiről. Mert valódi hősök voltak ők, olyanok, akik példája a mai napig szemünk előtt lebeg. A mi hősünk Somogy megyében Noszlopy Gáspár honvédőrnagy, kormánybiztos, az 1848–49-es szabadságharcot követő függetlenségi szervezkedések egyik vezetője és vértanúja. 1849 júliusában az egész Dél-Dunántúl teljhatalmú kormánybiztosának nevezték ki. A császári csapatok kiverése után honvéd őrnagyi rangban, Somogy és Tolna vármegye kormánybiztosaként megszervezte a Dél-Dunántúl védelmét. Noszlopy Gáspárt november 16-án fogták el, Bécsben kötél általi halálra ítélték és a következő év tavaszán a pesti Újépület udvarán kivégezték. Kossuth Lajos torinói emlékirataiban „a 19. század legbátrabb emberének” nevezte őt.
Kívánom, hogy a nemzeti gyásznapon nekünk, somogyiaknak Noszlopy Gáspár bátorsága mutasson példát!
Kaposvár, 2016. október 6.
Címkék: október 6, vértanú, aradi, gyásznap, nemzeti, kultúra