Azt mindannyian tudjuk, hogy nagypénteken tilos húst enni. Az ilyenkor szokásos étrend a rántott leves, a tészta, az ecetes-hagymás hal, amit ruszlinak is hívnak, vagy éppen a tojásos, tejes ételek. Tipikus böjti ebéd a bableves és mákos tészta is. Általános hiedelem szerint nagypénteken nem sütnek kenyeret, mert az ilyen kenyér kővé válna. Nagypénteken nem raktak tüzet sem, kenyeret már csak ezért sem süthettek.
A pénteki nap általában sem tartozik a szerencsés napok közé, nagypéntek különösen nem, hiszen a keresztény egyház szerint ez Jézus megfeszítésének emléknapja. Időjárással kapcsolatos jóslások is fűződnek ehhez a naphoz. Eső esetén jó tavaszt jósolnak, ám ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz. A víz, amely megtisztít, különös jelentőséggel bír ezen a napon. Úgy tartják, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség. Ezt a mosdást nemcsak betegség ellen tartották jónak, hanem szépségvarázslónak, sőt a szeplő ellenszerének. A csépai hiedelem szerint szótalan víznek kellett lennie, vagyis menet közben, sem jövet, sem közben nem volt szabad megszólalni. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé volt ismert, hasonlóan egészségvarázsló célzattal.
A tisztasággal volt kapcsolatos a féregűzés is, melynek nagyszombat volt az ideje. Jászdózsán nagyszombaton reggel, mikor először szólaltak meg a harangok, a gazdasszony kiabált, miközben söpörte a ház falát: „Kígyók, békák távozzatok!" Volt, ahol a fazekakat összeütögetve még nagyobb zajt csaptak, és a férgeket jelképező szemetet söpörték ki a kocsiútra. Gyerekjátékként is fennmaradt a nagyszombati féregűzés. Haranggal, csengővel a nyakukban szaladták körbe a házat:
Kígyó, béka, távozz el a háztú,
kígyó, béka, távozz el a háztú!(Barna 1979: 90)
Csépán úgy vélték, hogy nagyszombaton a ház körülseprésével a boszorkányokat is elhajtják. A ma is gyakorolt és közismert húsvéti nagytakarítás többnyire meszeléssel, mázolással egészült ki. Így ír erről visszaemlékezésében Vankóné Dudás Juli Galgamácsáról: „A lányok mázolták, meszelték, tapasztgatták a falakat, a padot, mely az ablak alatt állt egész nagyhéten. Ez a padka földből volt, az ablak alatt, közvetlen a fal tövében".
Mit is jelent maga a szó, hogy húsvét?
A negyvennapos böjti idő után csak a feltámadás ünnepén lehetett újra húst fogyasztani, húst venni magunkhoz. Ebből lett a húsvét, azaz megszentelt ételeknek, melyek megvédtek a mértéktelenségtől, az elfogyasztásával kezdődött újra a húsfogyasztás. Hagyomány, hogy vasárnap délelőtti húsvéti nagymisére gondosan előkészített, kendővel letakart kosárral mentek a hívők a templomba, mely tartalmazott húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást és bort. Hogy miért ezeket rakták a kosárba?
Nos, a tojás az újjászületésnek, a termékenységnek legősibb jelképe, de sok helyen szerepelt a tojás, mint szerencsét hozó amulett. Vagy azt a tojást, melyet a tyúk először tojt nagypénteken, varázsszerűnek tartották. A hiedelem szerint viszont, húsvét reggel egy tojáson átnézve, meg lehet látni a benne táncoló bárányt. Jóslásra is használták, mert ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. A tojás a családi összetartást is jelképezi. A hagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztani a húsvéti tojást, hogy ha valamikor eltévednének, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el, és hazataláljanak.
A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak, melynek gonosz űző szerepe volt. Nagypéntek jellegzetes étele a korpából készült savanyú leves, de sok helyen ezen a napon kenyeret sütnek. A húsvéti sonkát sok helyen úgy eszik, hogy “csontot nem törnek” benne. Evése megvédi a földeken dolgozó embereket az ebéd utáni pihenőn, hogy ne másszon kígyó a szájukba. Sok helyen a sonka egy darab csontját a kémény füstjárójára akasztották, hogy megvédjék a házat a tűztől, vagy a rosszul termő fára akasztották, hogy bő termésű legyen a fa. A velőből betegségre kenőcsöt készítettek.
A húsvéti bárány Jézust, mint áldozatot jelképezi, a bor pedig Krisztus vérét. A hagyomány szerint a juhászgazdák a húsvétkor leölt bárány vérével megkenték az ajtófélfát, hogy a gyermekeiket megvédjék a bajtól. A húsvét befejeztével az étel maradványait is megbecsülték. Van, ahol az éget sebet kezelték vele, vagy verébkár ellen hintették a gabonaföldekre, máshol az aprójószággal etették meg.
A locsolkodásról:
Húsvét hétfő a locsolkodás napja, ilyenkor a férfiak felkeresik a lányokat, asszonyokat annak érdekében, hogy el ne hervadjanak. A mai kedves szokás a termékenységkultuszra, a keresztelésre és a nomád népek tavaszváró ünnepére vezethető vissza.
Nagy a készülődés a férfiak körében húsvét hétfőjén. A régen használt vödör víz helyett a szódásballon, és a kölni van divatban. Az óvatlan lányokat a kertkapu mögött pedig legtöbbször meglepetés várja.
A locsolkodás a termékenységkultusszal és a kereszteléssel van kapcsolatban. A locsolással a megtisztulást hozták el a férfiak. A világon leginkább Magyarországon szokás, de itt sem mindenhol. Gönczi Ferenc néprajzkutató 1937-ben azt írta egyik könyvében, hogy Somogyban a nép gyermekei között nem ismert a locsolkodás. Később városi szokásként terjedt el, de már finomított formában, a vödör víz helyett kölnivel locsoltak.
Egy kis csemege:
Rostonsült báránykaraj
Hozzávalók a körethez:
- 20 dkg újhagyma
- 20 dkg kaliforniai paprika
- 20 dkg sárgarépa
- 20 dkg zöldborsó
- 20 dkg brokkoli
- 2dl olívaolaj
- 2dl fehérbor
- zsálya
- rozmaring
- kakukkfű.
Elkészítése:
Megtisztítjuk a zöldségeket, vékony csíkokra vágjuk. Serpenyőben kevés olívaolajon a csíkokra vágott zöldségeket, a zöldborsót megfuttatjuk, kevés borban megsózva pároljuk. Kevés borssal ízesítjük.
Hozzávalók a húshoz:
- 8 szelet báránykaraj
- 2 evőkanál mustármag
- fekete bors
- 5-6 gerezd fokhagyma
- olívaolaj
- só
- rozmaring
Elkészítése:
A karajszeletekről a faggyús részeket eltávolítjuk. A mustármagot és a borsot finomra őröljük, a fokhagymát áttörjük, összekeverjük, melyet a húsba dörzsölünk, megsózzuk, a felaprított rozmaringgal megszórjuk. A serpenyőt olívaolajjal kikenjük, és a hússzeletek mindkét oldalát jól átsütjük.
Jó étvágyat hozzá!
Címkék: zöldcsütörtök, nagyszombat, népszokások, vasárnap, húsvét, kultúra