Sokat rágódtam azon, hogy leírjam-e ezeket a sorokat, hiszen nem vagyok filmkritikus, csak egy „vidéki” riporter. Véleményem azonban nekem is van Kaszás Géza: A Lovasíjász című alkotásáról. A dokumentumfilm bemutatójának hetén több hírportál is cikkezett Kassai Lajosról és az ő történetét feldolgozó filmről. Nagyon sok mindennel nem értek egyet újságíró kollégáimmal. Azok a mondatok ugyanis, amelyek arról szóltak, hogy Kassai életéről nem lehet megtudni semmit a 115 perces alkotásból, az egy óriási baromság. Lehet, hogy azért vélekedem másképp, mert sokszor jártam a Kassai-völgyben, hiszen alig pár kilométerre lakom csak a lovasíjásztól, vagy mert ő is somogyi ember, mint én. Elképzelhető, de nem ezért.
Ha figyelmesen végignézzük a filmet, akkor nagyon is jól elmeséli főhősünk életét. Egyetlen mondatot hadd idézek a filmből, amit Kassai Lajos mond.: „ én tisztelem az életet.” Ez az egy mondat, véleményem szerint, mindent elmond Kassairól, amit tudni kell róla. Őszintén mesél a filmben arról, hogy gyermekkorában barátjával rátámadtak kacsákra, mert szerettek volna kacsát enni. Egy tó partján láttak is szárnyasokat, odamentek és botokkal agyonverték őket, végül pedig ott hagyták, látva a szerencsétlen jószágokat.
Na ettől a pillanattól, ahogy Kassai fogalmazott, már máshogy kezdte el látni a világot, rájött, hogy az élet a legszentebb dolog, amit tisztelni kell! Ezzel a rövid történettel és az „én tisztelem az életet” kijelentésével mindent elmond magáról a főszereplő. Számomra nagyon jól bemutatta azt, hogyan viszonyul a mindennapi élethez Kassai. Nyilván sokkal egyszerűbb kritizálni egy filmet, mert arra talán mindenki előbb és jobban odafigyel, de azt gondolom, hogy ebben a csaknem két órás alkotásban több a pozitívum, mint a negatívum.
A film képi világa magáért beszél. Csodálatos felvételeket lehet látni, nagyon szépek a közeli képek, jól visszaadja a völgy hangulatát, ahol Kassai Lajos él. (Megmondom őszintén, én is szívesen élnék ebben a környezetben, ebben a nyugodtságban.) Főhősünk megmutatja a legkisebb istállót is, ahová minden reggel bemegy. Bepillantást ad abba az iskolába, ahol százak tanulnak meg úgy élni, gondolkodni, viselkedni, ahogy Kassai is teszi ezt.
Ezt is kritizálták újságírók, hogy jól bemutatja azt milyen üzletember Kassai. Lehet, hogy üzlet és lehet, hogy sokat is keres vele a lovasíjász, de úgy gondolom, olyanra tanítja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt, ami érték és követendő lehet. Hiszen nem drogot ad el nagyon sok pénzért, hanem a tudását, a kitartását, szorgalmát, az élethez való viszonyulását. Véleményem szerint nagyon jó ötlet volt a rendezőtől, hogy elkalauzolt bennünket Kanadába, Felvidékre és Mongóliába. Utóbbi országban sokat megtudhattunk a magyarok eredetéről. Ezt is sokan támadták, hogy ennél a pillanatnál a film elvesztette az irányzékát. Én úgy gondolom, hogy pont nem. Nem egy embertől hallottam már - és volt köztük neves kutató is - hogy őseink erről a földrészről származnak, a finnugor vonal meg csak úgy „jól” hangzik, és inkább nem kutakodnak a múltban. Szóval tetszett, hogy a Kassai völgyből más helyszínekre is elutazhattunk és érdekes dolgokat hallhattunk.
Néhány dolgot azért kiemelnék én is, ami a szememnek nem tetszett. Néha úgy éreztem, hogy indokolatlanul sok a drónos felvétel. Néhányszor nem értettem, hogy egyik másodpercben tavasz, aztán nyár és hirtelen tél van. Gondolom ezzel azt akarta a rendező megmutatni, hogy minden évszakban történik valami a völgyben, de nekem ez tévésként is, olyan furcsa volt. Egy dolog abszolút nem tetszett a filmben, amikor Kassai hosszasan meséli életét egy kis fiúnak, ő pedig csak néz és hallgat. Ez jobb lett volna szerintem, ha egy barátjának meséli, talán ő máshogy reagált volna.
No de ennyit a negatív dolgokról, hiszen ezzel az írásommal pont azt akarom elkerülni, hogy rosszakat mondjanak a filmről. Én tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek az alkotást. Érdemes megnézni, mert sokat lehet tanulni belőle az életről. A Lovasíjász egyébként nézettségi rekordot is döntött a Szivárvány Kultúrpalotában Kaposváron, amit nem is csodálok.
Marosi Gábor
Címkék: Kaszás Géza, Lovasíjász, kritika, Kassai, film, kultúra