A magyar néphagyomány és szokásrend egyik kiemelt jelentőségű időszaka a Farsang. Ez a húsvétot megelőző, vízkereszttől hamvazószerdáig tartó, váltakozó hosszúságú időszak számos érdekes, már-már elfeledett népszokásnak ad teret. Ilyen például a farsang elejét jelző "regélő hétfő" vagy a "farsang farkát" jelölő három jeles nap, a húshagyó kedd, a hamvazó szerda és a torkos csütörtök.
A húshagyókedd a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap a keresztény egyházi évben, azaz a hamvazószerda előtti nap. A név is a böjt kezdetére utal, azaz ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani.
A hamvazószerda keresztény ünnep, a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos nagyböjt kezdete. Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
A torkos csütörtök a farsang különleges napjainak egyike, mely valaha része volt a magyar népszokásoknak is. Lényege, hogy - a közelgő nagyböjt előtt - ezen a napon bőségesen fogyasztottak zsírban gazdag, és egyben a farsangi időszakhoz kötődő ételeket (pl. fánk), valamint megengedett volt a szokásosnál mohóbban, torkosabban étkezni.
A mai nap azonban a farsangi szezon utolsó napja, melyet sok helyen ünneplik karnevállal, felvonulással. Talán a leghíresebb a New Orleans-i karnevál, amelyet Mardi Gras-felvonulásnak is neveznek. Húshagyókeddre esik a híres Velencei karnevál utolsó napja is. A karnevál szó egyik etimológiája szerint a szó a latin carne levare (a hús elhagyása) kifejezésből származik, mások szerint carne vale (búcsú a hústól) adja a szó eredetét.
Ehhez a három naphoz kapcsolódnak Somogyban is a farsangi bálok, pinceszerezések; az utolsó naphoz pedig a zajos, maszkás felvonulások és a vénlányokat kicsúfoló „tuskóhúzások”.
Csökölyben a húshagyókeddi batyus bált egyik évben a még nőtlen legények, a másik évben a nős férfiak rendezték. „A batyut a hátukra kötötték, és ezzel kezdődött el a tánc is. Aki kezdte a táncot, továbbra is a hátán tartotta a batyut, a többiek pedig az asztalra rakták az ennivalót.” A batyuban általában sült húsokat és sült tésztákat szoktak vinni, és azt egymást kínálgatva fogyasztották el.
A farsang farkában a szőlősgazdák körében elmaradhatatlan a pinceszerezés, ebben is egyfajta szokásrend érvényesült. Hajmáson vasárnap a fiatalemberek, hétfőn a menyecskék, kedden az idősebb férfiak mulattak a pincéknél. Szokás volt Somogyban is asszonyfarsangot tartani. Osztopánban például húshagyóhétfőn csak az asszonyok mehettek a szőlőhegyre, onnan énekszóval, táncolva jöttek vissza a faluba. Buzsákon, Kaposfüreden hétfőn az asszonyok, kedden a férfiak mulattak a szőlőhegyen. Somogyjádon is régi hagyomány az asszonyok farsangi piceszerezése.
A húshagyókeddi bálok, pinceszerek csak éjfélig tartottak, mert katolikus vidékeken (Zamárdi, Törökkoppány, Mesztegnyő, Somogyszentpál stb.) éjfélkor megszólalt a harangszó, mindenkinek haza kellett menni, megkezdődött a böjt időszaka. Látrányban és másutt éjjel 11 órakor harangoztak, jelezve, hogy egy óra múlva vége lesz a farsangnak.
Somogyban régen minden népcsoport körében ismeretes volt a maszkázás, a maskurába öltözés. Ez a hagyomány néhány községben ma is eleven, sőt városainkban, pl. Kaposváron Dorottya napján idegenforgalmi látványossággá vált.
A maskarázók nagy csörömpöléssel, vidáman, táncolva közeledtek. Előfordult, hogy két csoport le akarta leplezni egymást, ezért néha összetűztek. Mesztegnyőn is kicsúfolták a pártában maradt lányokat, itt érdekes szokás volt a vénlány szamárháton való elárverezése:
Ezután a hegyes nyársat bedugták a mestergerendába. Azt kívánták a házigazdának, hogy olyan bő termés legyen, hogy a plafonig érjen a búza. A házigazda a köszöntő legényeket borral, pálinkával kínálta meg.
A farsangi, húshagyókeddi vénlány-, ritkábban vénlegénycsúfolás sajátos módja volt a húshagyókeddi tuskó- vagy tükehúzás. Hasonló módon, azonos indítékkal történik, mint Göcsejben. Somogyban azonban csak kevés helyen gyakorolták, a megye északi részéből (Zamárdi, Kőröshegy, Teleki, Lulla, Kapoly, Zala) van emlékünk róla.
Igen korán kellett kelnie húshagyókedden a ház népének. A berzenceiek például már korán reggel lemozsolták a vetőkukoricát, amit a madarak nem esznek ki a földből. Ha ezen a napon lustálkodnának, akkor egész nyáron betegeskednek, leglábbis a néphiedelem szerint. A kenyérsütés sem maradhatott el reggel. A bizei asszonyok fánkdagasztáskor a kovászos kezükkel bekenték a gyümölcsfákat, hogy jobban teremjenek.
Mesztegnyőn, Bizén húshagyókedden a szőlő négy sarkát – még rossz időben is – megmetszették, hogy kedvező termés legyen. A régiek szerint ekkor ajánlatos a káposztamagot elvetni, mert ebből tavaszra jó palánta fejlődik. Az ekkor sütött fánkból csipkedni szoktak a tyúkoknak, hogy jól tojjanak. Néhol dologtilalom is társul a farsang utolsó napjához. Az egyik tapsonyi hiedelem szerint, aki húshagyókedden fon, „annak fogát ēviszi az iz, még a gyerökéit is.”
A farsang farkának időjárása a lábodi hagyomány szerint előre mutat a húsvétra: „Ha a farsangi fánkot az utcán eszik, akkor a piros tojást a kályha mellett.”