Nem véletlenül kötődik annyi sötét képzet december 13-hoz, hiszen a Gergely-féle naptárreform (1582) előtt ez volt az év legrövidebb napja és a leghosszabb éjszakája, egyúttal a téli napforduló kezdőpontja. Természetes, hogy az év legsötétebb napján hatalmas erőt tulajdonítanak a rontó-bontó hatalmaknak. A római katolikus egyház által ekkor ünnepelt Szent Lucia neve is a napfordulóhoz kapcsolódik, hiszen a lux, fény szóval hozható összefüggésbe.
A Luca-napi magyar hiedelmek egy momentummal kapcsolódnak Szent Lucia legendájához. A kiskanizsaiak szerint a szűz szemét tűvel szúrták ki, ezért ezen a napon nem szabad varrni. Egyébként Luca napja az egész magyar nyelvterületen női dologtiltó napnak számított. Fonni, varrni tilos volt, mert ellenkező esetben bevarrták volna a tyúkok fenekét. Viszont ajánlatos volt babot vagy ruhát fejteni, hogy kifejtsék a tyúkokból a tojást. Tilalmas dolognak számított a kenyérsütés, egy borsodi eredetmagyarázó monda szerint a sütő asszony gyermekét Luca be akarta dobni a kemencébe. A mosás hasonlóan kivívhatta Luca haragját: egy Hont megyei monda szerint a vétkező asszony kővé vált, egy somogyi elbeszélés szerint pedig Luca leforrázta a túlbuzgó vénlányt.
Lucázás: Nézze meg a videót!
A Dunántúlon a közelmúltig élő szokás volt a Luca napi „kotyolás”. Fiúbandák házról házra járva mondták el köszöntőjüket, szalmával, fával „megvarázsolták” a tyúkokat, hogy egész évben tojjanak. A házigazda ajándékkal viszonozta a „Luca-Luca kitty-kotty!” kezdetű köszöntőt.
Az aprójószág termékenységvarázslása mellett a következő év termésének jóslását szolgálta a Luca-napon elvetett „lucabúza”, amely ha karácsonyra kihajtott, a következő évben jó termésre lehetett számítani.
Luca napját gonoszjáró napnak tartották, ilyenkor a boszorkányok rontása ellen védekeztek. Az istállók ajtajára keresztet rajzoltak, fokhagymával bedörzsölték. Saját maguk védelme érdekében lefekvés előtt fokhagymát ettek, sőt a félősebbek párnájuk alá is fokhagymát tettek.
A „lucaszék” faragásához is ezen a napon kezdtek hozzá. Tizenkét napon keresztül készítették, tizenkétféle fából, vasszeg felhasználása nélkül. Aki volt olyan bátor, és a szentmisén ráállt erre a székre, úrfelmutatáskor megláthatta a boszorkányokat. Utána gyorsan haza kellett szaladni, elégetni a széket. Útközben nem ártott mákot szórni, mert azt felszedegették a boszorkányok, és nem érték utol a vállalkozó szellemű kíváncsiskodót.
Forrás: otvenentul.hu