"Két héttel ezelőtt a főváros egyik parkolóházában kezdődött - meséli a történetet a Magyar Örökség-díjas roma származású bútorrestaurátor - kiszálltam az autóból és igen rosszul lettem. Elszédültem, több helyütt szúró fájdalmat éreztem és a kocsi ajtajába kellett kapaszkodnom, hogy össze ne essek. Egy középkorú, jól öltözött férfi köszönt rám és kérdezte meg, miben segíthet. Pár percet beszélgetünk, közben magamhoz is tértem. Kiderült, hogy segítőm, akit azelőtt sohasem láttam, egy budapesti kórház főorvosa ismer engem. Olvasott rólam az interneten, látta a György hercegnek szánt intarziás bölcsőt, a gyerekekkel közösen ácsolt somogyvári kis kápolnát és azt is tudja, hogy igyekszem az árváknak szakmát tanítani, irányt mutatni - folytatja beszámolóját a maga is állami gondozottként felnövő vándorasztalos".



A jóakaró aztán egy teljes körű kivizsgálásra invitálta a közelmúltban lovaggá ütött megyénk-fiát, ahol kiderült: ki tudja mikor, de Árpád lágyéksérve kiszakadt. "Azt magam is tudtam, hogy baj van. Pokoli kínokat álltam ki, egy ideje már jószerivel csak gyógyszereken éltem. Az orvosok szerint súlyos volt a helyzet, néhány nap múlva akár végzetesre is fordulhatott volna az állapotom. Nincs kétségem afelől, hogy az égiek, akiknek eddig is nagyon sok mindent köszönhetek, most is mellettem álltak. Ha nincs ez a találkozás a parkolónál, meggyőződésem, hogy ma nem beszélgetnénk".

"Nem tudni, mi lett volna, ha!" - mondja az akkor még ismeretlen ismerős, Dr. Pellek Sándor, PhD főorvos, aki szerint azonban az is tény, hogy egy ilyen kitüremkedő sérv nem tréfadolog, mert valóban életveszélyessé is válhat. A doktor azt mondja: Árpád agyondolgozta magát, azért került ilyen állapotba, szerinte a feszített munkatempón néha lazítani kellene.



A Prima Primissima-díj népművészet és közművelődés kategóriájának évekkel korábbi jelölésétől visszalépett asztalos most, túl egy műtéten, a kórházban lábadozik. Hat hétig még biztosan nem fog gyalut a kezébe. Ceruzát viszont igen; az ügyes kezű asztalos-lovag az ágyban is tervezget, rajzolgat. A KaposPont megtudta időszerűen egy, a pápának szánt díszes trónszék, illetve egy megrendelésre készülő indiai oltár terve foglalkoztatja. Már, amikor nem éppen valamelyik betegtársával, vagy látogatójával beszélget. Árpád azt mondja jártában-keltében, így a kórházban is sokan megismerik, a megtapasztalható szeretet pedig kinek nem esik jól? Bár - teszi hozzá mentegetőzve - mostanában inkább még csak pihennék, elmélkednék ...



Igaz, a környezetét szórakoztató vagy éppen tanulságos mesélni valója bőven akad most is: "úgy tudom, Londonban a királyi család a kicsi keresztelőjekor nagy örömmel fogadta a meglepetés-bölcsőt. Olyannyira, hogy Károly herceg alapítványa a közelmúltban azzal keresett fel, hogy a trónörökös egyéves születésnapjára készítsek egy kiságyat is. A felkérésre örömmel mondtam igent. Emellett a távolabbi jövőben Svájcban, Kanadában és Ausztráliában is lesz dolgom: az ottani magyar közösségek megbízásából kápolnákat építek nekik és azok szentelésére magyar földdel érkezem majd".

Címkék: Rostás Árpád, bölcső, meghal, pápa, kórház, beteg, kultúra