13:42:
A kép alatt pedig a második rész megoldása/megoldási javaslata, szintén az eduline jóvoltából.
13. feladat
(Megjegyzés: A kérdés a patrimoniális királyságra vonatkozik, viszont a forrás már abból az időből származik amikor az uralkodó eladományozta földjei jelentős részét és az adományozásokért cserébe hűbéri szolgálatot kért a vazallusaitól.)
A IX. századi Európában, a fénykorát élő frank birodalomban a korai és az érett középkor határán, az állam élén álló uralkodó rendelkezett szinte az összes földbirtokkal. A hatalom alapja a földbirtok volt az uralkodó pedig a hozzá kötődő személyeknek hűségért és katonai szolgálatért cserébe földbirtokot adományozott. Így az önálló nagybirtokok sokasága jött létre. Ezeket uradalmaknak nevezzük, és a gazdasági funkcióik mellett igazgatási, bíráskodási szerepük is volt. Az uradalom (dominium), a feudális rendszerek birtokszerkezetének jellegzetes eleme: több, általában összefüggő, de külön kezelt birtoktestet (majort) magában foglaló, egy személy tulajdonában és egységes vezetés alatt álló birtok.
Ebben az időszakban a gazdaság súlypontja a városokból a falvakra helyeződött, az uradalom központja pedig az udvarház volt. Az udvarház a többi épülettől eltérően nagyobb méretű, általában kőből épült, innen irányították az uradalom gazdasági működését, körülötte pedig a fából készült gazdasági épületek álltak. A földbirtokos gazdasága kisüzemi termelésen alapuló nagygazdaság volt, mert a munka a földeken és a paraszti üzemekben (malmokban, sörfőző házakban) folyt, amelyek betagolódtak az uradalom szervezetébe. Az ipari tevékenység kezdetleges volt (lakatosokat és más mesterséget űzőket nem találtak az összeírók), főleg a mezőgazdasági termékek feldolgozására szorítkozott (malom, sörfőző). A földek egy részét a jobbágyok megkapták használatra, ezért terményadóban fizettek, másik része pedig a földesúr saját kezelésében volt (majorság), amelyet a jobbágyok robotmunkájával műveltetett meg. A földesúri monopólium azt jelentette, hogy bizonyos tevékenységeket csak az ő engedélyével lehetett végezni (búzaörlés-malom, sörfőzés). A jobbágyok időszakonként kisebb ajándékokkal kedveskedtek a földesúrnak (banalitások).
14. feladat
Az 1945-ben létrehozott ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete, az alapítás 1945 június 26-án történt San Francisco-ban, 51 alapító ország, székhelye New York) a háborúban győztes nagyhatalmak kezdeményezésére alakult meg, abból a célból, hogy a nemzetközi együttműködés révén megelőzzék a háborúkat és lehetőség nyíljon az országoknak az egymás közötti problémák megtárgyalására.
Legfontosabb szerve a Közgyűlés, ahol minden ENSZ tagállam képviselteti magát, feladata az ENSZ alapelveinek megfelelően a párbeszéd biztosítása a tagállamok között, ügyek megvitatása, alárendelt szervek ellenőrzése és felügyelete, ajánlások megfogalmazása. A másik legfontosabb szerve a Biztonsági Tanács, feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, határozatai az összes tagállamra vonatkozóan kötelezőek, fegyveres alakulatok felállítását és helyszínre rendelését is megvalósíthatja. A 15 tagú testület öt állandó tagja (Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió – 1992-től Oroszország – és az USA) közül mindegyiknek minden határozatra kiterjedő vétójoga van, a maradék 10 tagot kétéves periódusokra választják. A biztonsági tanács állandó tagjai a II. világháború győztes hatalmai, akik hidegháború alatt többször álltak szemben egymással (elsősorban a Szovjetúnió és az USA), illetve a vétójog alkalmazásával több alkalommal akadályozták meg a másik fél terjeszkedési, befolyásszerzési politikáját.
15. feladat
A magyarság (a forrás türkökként említi) 840-850 között érkezett Etelköz (a Dnyeper és az Al- Duna közötti terület) területére. Nem volt ismeretlen számukra a Kárpát medence, hiszen már 862-ben is behatoltak seregeik a frank birodalomba és ekkor áthaladtak ezen a területen is. Ez a hely megfelelt a magyarok akkor életformájának, ráadásul könnyebben volt védhető, mint Etelköz.
A frank, bolgár és moldva fennhatóság alatt álló területek gyér lakosságúak voltak, amelyeket nagyobb ellenállás nélkül meg lehetett hódítani. A magyar seregek gyakran vettek részt egy-egy szomszédos nép hívására háborúkban. 892-ben Arnulf keleti frank uralkodó szövetségeseként harcoltak a morva Szvatopluk ellen. 894-ben VI. (Bölcs) Leó bizánci császár hívására a bolgár Simeont támadták meg Árpád fia, Levente vezetésével. Szintén ebben az évben Szvatopluk hívására vonultak hadba a frankok ellen. Ezek a csapatok azonban nem tértek vissza Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékén maradtak, tudatos terv alapján készítették elő a magyar törzsszövetség átköltözését. 895 tavaszán hozzájuk csatlakozott a magyar fősereg Árpád vezetésével. A sereg a Vereckei-hágón át jött be az országba, de a nép zöme még Etelközben maradt. Azonban ők sem időzhettek sokáig, mivel a nyakukon voltak a besenyő hadak.
A besenyők Simeon kérésére megtámadták a szálláshelyeiken maradt magyarokat, Így az ott élő magyaroknak menekülniük kellett (mivel nem volt jelen fő seregük), ráadásul út közben még a bolgár sereg is rájuk támadt mielőtt a Kárpát-medencébe juthattak volna az erdélyi hágón át. 895-ben a Dunától keletre eső területek magyar kézre kerültek, a Kárpát-medence elfoglalása pedig 902-ig tartott (honfoglalás)
16. feladat
Luther Márton 1517 október 31-én függesztette ki az egyház megújítását szolgáló tételeit a Wittenbergi vártemplom kapujára (a reformáció kezdete) A 16. század közepére a lutheri tanok a német lakosság közvetítésével a reformáció Magyarországon is elterjedt, ahol kezdetben főleg a városi polgárság bizonyult fogékonynak a mozgalomra. A magyar reformációt Dévai Bíró Mátyás (evangélikus prédikátor) munkássága indította el. Az ország három részre szakadása után a reformáció kimagasló vezetői a török hódoltság területén Méliusz Juhász Péter (debreceni református püspök), Erdélyben a magyarok között Heltai Gáspár, a Királyi Magyarország területén pedig Sylvester János és Károli Gáspár vizsolyi biblia voltak. Az unitárius vallás leghíresebb hirdetője a kolozsvári Dávid Ferenc volt.
A Magyar Királyság három részre szakadása, és a nemzeti újraegyesítő törekvések ugyanakkor kedveztek a reformáció térhódításának a magyarság egésze körében. Az új vallás ettől kezdve a katolikus Habsburgok elnyomó politikájával szembeni „nemzeti üggyé” vált. A protestáns (tiltakozni szóból, a reformáció alatt a katolikusokkal szembeforduló egyházak közös elnevezése) irányzatok a nemzeti nyelven folytatták le a szertartásaikat, mellyel hozzájárultak a magyar nyelv és irodalom kora újkori látványos kibontakozásához is (bibliafordítások). Iskolákat, kollégiumokat (Pápa, Sárospatak, Debrecen) és nyomdákat (kiadványok, prédikációk nyomtatása) hoztak létre amelyek segítségével Az új irányzatok elterjedésének további okai: II. Miksa idején sok lutheránus dolgozott az országos hivatalokban; a cuius regio, eius religio elvének elfogadása: akié a föld azé a vallás, tehát a földesúr áttérése a területén élők áttérését eredményezte; a protestáns hittérítők felkészültsége; az olcsó, külsőségektől mentes egyház szimpatikusabb volt, mint a hívektől eltávolodott katolikus.
Erdélyben János Zsigmond fejedelem szintén a reformáció hívévé vált, és a kálvinizmus Erdélyben az államvallás rangjára emelkedett. Az erdélyi szászok megtartották a lutheránus (evangélikus) vallást, A székelyek és a magyar nemzetiségű protestánsok pedig csatlakoztak a kálvini reformációhoz. A magyarok egy kisebb része főleg Kolozsvár könyékén a reformáció radikális irányzatát képviselő új csatlakozott. Hosszú viták után az 1568-as tordai országgyűlés négy hivatalos felekezetet ismert el: a kálvinista, a lutheránus, a katolikus és az unitárius vallásokat (az ortodox románok vallása kimaradt). Ez az esemény volt a vallásszabadság legelső törvénybe iktatása a világtörténelemben.
17. feladat
Széchenyi István 1791-1860 között élt és a magyarországi polgári átalakulás híve volt. Reformprogramja a Hitel (1830) a Világ (1831) és a Stádium című művekben kerül kifejtésre.
A reformprogramból az első a Hitel megteremtése Magyarországon, mindez az ősiség (1351- a nemesi birtok elidegeníthetetlen) eltörlésével valósítható meg, hiszen ha a nemesi birtokot nem lehet megterhelni, akkor kölcsönt sem lehet rá felvenni. A birtokok fejlesztéséhez azonban hitelre (pénzre) van szükség. A fiscalitas (kincstárra háramlás eltörlése) a szabad örökösödés bevezetése miatt fontos, míg a birtokbírhatás joga azt eredményezi, hogy mindenki szerezhet, vásárolhat földet.
Mindezek olyan jogi átalakulást eredményeznek amelyek révén a gazdasági viszonyok területén a feudális jogrendet felváltja polgári jogrend. Ennek egyik alapvető tényezője, hogy a törvény mindenkire vonatkozik, a törvény előtt mindenki egyenlő, legyen az nemes, vagy „nemtelen”.
A jogok kiszélesítésével párhuzamosan a kiváltságok is csökkennek Széchenyi elképzelése szerint: a nemesek adómentessége megszűnik, hiszen hozzájárulnak a vármegye és az Országgyűlés működésének költségeihez, mindezzel megszűnik a több évszázados nemesi adómentesség. A jogkiterjesztés révén az ország lakosaiból felelősséggel tartozó polgárok lesznek, akik politikai érdekeikért felléphetnek a nyilvánosság révén. Nagyobb politikai átalakulást nem képzelt el ekkor, sőt majd kifejezetten ellenzi Kossuth ilyen irányú megszólalásait.
13:01:
A nassolnivalóra kattintva a feladatsor első részét böngészheti végig, az eduline összeállítása alapján.
A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!
09:41:
Az eduline úgy tudja: a honfoglalásra, a 48-as törvényekre, a reformációra és a 20. századi Magyarország demográfiai helyzetére, illetve társadalomtörténetére vonatkozó kérdések is szerepelnek az idei középszintű történelem írásbeli érettségi elemzős, hosszabb kifejtést igénylő feladatai között.
A feladatsor másik része röviden megválaszolható kérdésekből áll, amelyek mellé a vizsgázók általában kapnak egy forrást, szövegrészletet, képet, térképet. Ezek között van művészettörténeti vonatkozású kérdés és gazdaságtörténeti jellegű is - ahogy tavaly, most is téma a nagy gazdasági világválság.
A kérdések körülbelül 60 százaléka a magyar-, 40 százaléka az egyetemes történelem témakörébe esik.
08:09:
Ma reggel a történelem írásbeli tételsorok megoldásával folytatják a vizsgákat az érettségiző diákok, e tárgyból középszinten 1296 helyszínen 79 781-en, emelt szinten 113 helyszínen 5753-an tesznek érettségi vizsgát.
A történelem középszintű írásbeli vizsgája 180 percig tart. Az írásbeli vizsga két feladatsorból áll: az egyszerű, rövid választ igénylő, valamint a szöveges (kifejtendő) feladatok megoldásából. A vizsgázó a rendelkezésére álló időt tetszése szerint oszthatja meg az egyes feladatok között és a feladatok megoldásának sorrendjét is meghatározhatja.
Az írásbeli feladatsort mintegy 60 százalékban a magyar, 40 százalékban pedig az egyetemes történelemhez kapcsolódó feladatok alkotják. Az összes feladat felét a 19. és a 20. század történelme adja.
A vizsgázónként szükséges segédeszköz a középiskolai történelmi atlasz, amelyről a vizsgázó gondoskodik, továbbá vizsgacsoportonként legalább három helyesírási szótár, amelyet a vizsgabizottságot működtető intézmény biztosít.
A történelem vizsgatárgy emelt szintű írásbeli vizsgája 240 percig tart. Az írásbeli vizsga két feladatsorból áll (egyszerű, rövid választ igénylő, illetve szöveges - kifejtendő - feladatok megoldása). A vizsgázó először az I. feladatlapot oldja meg. A vizsgadolgozatokat a 90 perc leteltével a felügyelő tanár összegyűjti. Ezután következhet a II. feladatlap kiosztása és megoldása.
A feladatok megoszlása a középszintű vizsgához hasonló.
A II. részhez vizsgázónként szükséges segédeszköz a középiskolai történelmi atlasz, amelyről a vizsgázó gondoskodik, továbbá vizsgacsoportonként legalább három helyesírási szótár, amelyet a vizsgabizottságot működtető intézmény biztosít.
Történelem vizsgatárgyból középszinten angol, francia, horvát, német, olasz, orosz, román, spanyol, szerb és szlovák nyelven, emelt szinten angol, francia, német, spanyol, szerb és szlovák nyelven is tesznek érettségi vizsgát.
Forrás: MTI, eduline.hu
Címkék: megoszlása, következő, feladatok, történelem, érettségi, kultúra