Az ünnepélyes könyörgéseket követően mindenki kifejezheti Krisztus iránti tiszteletét és szeretét a körmenet során behozott feszület előtt, majd a hívek a nagycsütörtökön szentelt konszekrálét kenyérrel áldoznak. A liturgia könyörgéssel zárul, ezen a napon elmarad az áldás és az elbocsátás.
Krisztus feltámadása húsvéti örömet és reménységet ajándékoz a híveknek - olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) közös közleményében.
Mint írták, "nem szükségszerű, hogy az emberiség élete a pénz hatalma alatt roskadozzon", mert "a világ meghatározója minden ellenkező látszat ellenére nem a (...) gazdaság vagy az emberi önzés, nem is a nyers erőszak, hanem a mindenható Isten szeretete. Az ő akaratának keresése és követése a legnemesebb erkölcsi mérce."
Hozzátették: húsvétkor "az embervilágra új reménység virrad", és "ez a világosság a sötétségben ragyog, az Egyház szolgálatán keresztül pedig szerteszét árad". Jézus feltámadásának örömhíre ajándékozza meg az embert, a családot, a közösséget, az egyházat és a világot azzal az igazi erővel, amely alkalmas az élet értékesebbé tételére - fogalmaztak.
Annak a meggyőződésüknek is hangot adtak, hogy "a halált legyőző élet reménységében lesz a fiatal másokat elfogadó ifjúvá, a szülő értékhordozó édesapává és édesanyává, majd megbecsült nagyszülővé; a haza így válik szeretett Szülőfölddé és benne minden ember útitárssá".
A dokumentumot aláírta Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Steinbach József, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) elnöke, Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára, valamint a MEÖT tagegyházainak képviseletében Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke, Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök, Papp János baptista egyházelnök, Pataky Albert pünkösdi egyházelnök, Csernák István metodista szuperintendens, Frank Hegedűs anglikán káplán, Arszeniosz Kardamákisz, a Magyarországi Orthodox Exharchátus metropolitája, Mark Golovkov, az Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéjének érseke, Siluan Manuila, a Magyarországi Román Ortodox Egyház püspöke, Pantelic Lukijan, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye püspöke és Kirkov Vladimir, a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház elnöke.
A hagyományokról:
Nagypénteken mossa holló a fiát,
Ez a világ kígyót, békát rám kiált,
Mondja meg hát ez a világ szemembe,
Kinek mit vétettem életemben.
A népdal szövegét olvasva, aligha jut eszünkbe, hogy első két sora nagyon régi szokás emlékét őrzi. Az ősi tavaszkezdő lusztráció, vagyis tisztulási rítusét, amely mosakodással és a szó mágikus erejével akart egészséget szerezni, gonoszt, betegséget és bajt távoztatni. E szokás aztán a kialakuló keresztény kultúrkörben nagypéntek-hez kapcsolódott. Valószínűleg egyrészt azért, mert a néphit Jézus kereszthalálához kötötte a testben való megújhodás gondolatát, másrészt mert nagypénteken, Jézus halálára való megemlékezésként nem harangoztak, helyette kereplőt használtak, ez pedig lármával jár, a zajcsinálás viszont ősi gonoszűző módszer.
Jézus szenvedéseire a magyar falvakban virrasztással emlékeztek meg. Az asszonyok egy jelképes szent sír köré gyűltek és ott imádkoztak és énekeltek. Az énekek között sok nagyon ősi eredetre nyúlik vissza. A legismertebb, kereszténység előtti hazai hagyomány a hajnali fürdőzés volt, a fiatalok tömegesen a közeli patakhoz mentek mosakodni, mindig a víz folyásával szemben állva visszakézből merítettek a vízből. Szerencsésnek tartották víz összefolyásokban való merítkezést. A hiedelem szerint, aki a folyó vizében megmosakszik, egész évben egészséges lesz és fürgén végzi munkáját.
A Székelyföldön éjjel 12 órakor merítettek vizet az Oltból és megszentelték vele az istállót, az állatokat, a házat és ittak belőle, majd megmosakodtak benne. Szeged környékén még a beteg gyermekeket is kivitték a folyópartra, hogy lemossák a bajt róluk. Sok helyen az állatokat is megúsztatták, vagy megitatták.
A nagypénteki böjt idején nem főznek, sütnek zsírral. Ezen a napon az emberek felkeresik a temetőket, meglátogatják halottaikat, megtisztogatják a sírokat. Nagypéntek emlékére a katolikus templomokban már nagycsütörtökön elnémulnak a harangok, ettől kezdve húsvétig harangozás helyett kerepelnek, s a jószágokról is leszedik a kolompot, csengőt. Amikor újra megszólalnak a harangok a gyerekek csapatokba verődve csengőznek, vagy kolompolnak, elsősorban azért, hogy elűzzék a férgeket, vagy a faluból elriasszák a békákat. Ez utóbbi célt szolgálja az a szokás is, hogy a ház körbeseprésekor mindig a ház falától elfelé söpörnek.
A nagypéntekről nagyszombatra virradó éjszaka különösen alkalmas a szerelmi jóslásokra, melynek eredményeként a hajadon lány megtudhatja, ki lesz a jövendőbelije.
Nagypénteken tilos volt a szántás, ha mégis sürgősen el kellett végezni, akkor az igavonó állatnak a „Ne péntek, ne!” szavakat kellett kiabálni. A tilalom csak a munkavégzésre vonatkozott, a jószágot nagypénteken is muszáj volt etetni, itatni és rendben tartani.
Címkék: rituál, keresztély, jóslások, szerelems, nagypéntek, gyász, kultúra