Ugyan ma már csak két napot nevezünk Pünkösdnek, valójában ez egy egyhetes ünnep: Régen pedig a májust Pünkösd havaként is emlegették.
A Pünkösd gyökerei - csakúgy mint a legtöbb vallási ünnep - a kereszténység elé nyúlnak vissza. Több országban ezekben a napokban emlékeznek a virágok istennőjére, Flórára, amely egyben termékenységi szimbólumként is funkcionált.
Magyarországon is rengeteg hagyomány fűződik a húsvétot követő napokhoz. Ennek egy kis töredéke ugyan ma is jelen van a szokásokban, nagy része viszont már feledésbe merült.
Pünkösd napján már korán felkeltek a falu lakói, hogy a rózsával szórt mosdóvízben megfürödjenek, mivel úgy vélték, ettől egész évben egészségesek lesznek. Máshol a harmatban fürdőztek, és a pünkösdi bodza leveléből és virágjából főztek italt.. A népi hitvilág szerint, a Pünkösdkor leszedett növények gyógyító erővel rendelkeznek.
A pünkösdi király választás egészen a középkorig nyúlik vissza. Ahhoz, hogy valaki ezt a címet kiérdemelje, olyan ügyességi játkokban kellett rátermettségét bizonyítania mint például a tuskócipelésben, a karikába dobás, a tűzugrás, vagy a lovasversenyek. A királyi cím birtokosa vezette a legényeket, hivatalos volt a lakodalmakba, mulatságokba, ráadásul ingyen ihatott a kocsmákban. A tisztség általában egy hétre szólt, egyes kivételes esetben pedig akár egy évre is meghosszabbították. A választás egyben férfivá avatási szertartás volt, amely után a legények már fogyaszthattak alkoholt és udvarolhattak a fehérnépeknek.
A király mellől természetesen a királyné sem hiányozhatott. A pünkösdi királynévárás során négy idősebb lány, a legkisebb és legszebb lányt körbevitte a faluban, és minden ház udvarában megállt. A pünkösdi királynét fátyollal takarták le, a feje fölé pedig kendőt feszítettek ki. A házban lakók ilyenkor feltették a szokásos kérdést: királyné édes-e vagy savanyú? Majd megcsiklandozták a lány állát, aki ha elmosolyodott anélkül, hogy a fogai látszódtak volna, a bőséges termést jelezte. Zárásképp termékenységvarázsló mondókák mellett ajándékkal lepték meg az ifjú királynőt. Később a dunántúli régióban adománygyűjtéssel kötötték egybe ezt a népszokást.
A pünkösdölés alkalmával a király és a királynő énekelve és táncolva végigjárta a falut, és begyűjtötték az adományokat.
A legrosszabb fiúnak is megvolt a szerepe a néphagyományban, Selyembe öltöztették, turbánt nyomtak a fejébe, kitömték szalmával a ruháját, majd összeláncolt kézzel végig kellett ugrálnia a faluban. A falu fiai eközben zöld gallyal csépelték az ifjú "török basát".
Címkék: népszokás, falu, király, pünkösd, hagyomány, kultúra