E jeles napon hazánk egyik legdicsőbb küzdelmére, a magyar nemzet öntudatra ébredésének időszakára, annak megtestesülésére emlékezünk. De az 1848-49-es forradalom az ország újjáépítésének kiemelkedő pillanata is volt. Akkor a szabadságért és a hazáért elkötelezett vezetők, közemberek egyaránt fontosnak érezték a nemzet megújulásának szent ügyét.
Tisztelet azoknak a bátraknak, akik egykoron szemben az árral, az idegen nyomással, az elvárásokkal mertek a szabadságért harcolni.
Tisztelet a bátraknak, akik legyőzték saját félelmeiket, miközben akár százak súgták fülükbe, „ne merjétek”, „ne tegyétek”, „nektek ezt nem szabad”.
Tisztelet a bátraknak, akik megelégelve azt, hogy másodrangú állampolgároknak tekintik őket, kiálltak a nemzet érdekképviseletéért, a magyarok ügyéért, egy maroknyi földért, mert nem kételkedtek abban, hogy a magyaroknak lehet saját ügye, lehet saját érdeke.
Tabukat döntöttek ők és erőt adtak azoknak, akikben a félelem még erősebb volt a bátorságnál, mert a forradalom hősei jól tudták, „az örökös hátrálás lever minden bátorságot a nemzetben.”
A bátrat arról lehet felismerni, hogy cselekszik. Cselekszik akkor is, amikor mások gondolni sem mernek rá. Cselekszik akkor is, amikor mások intik őt. Cselekszik, amikor tudja, nincs több elvesztegetni való idő. Cselekszik, amikor cselekedni kell.
A bátor cselekszik akkor is, ha tudja bírálat és értetlenség kíséri. Cselekszik, amikor tudja, a nemzet sorsa múlik rajta. Cselekszik akkor, ha tudja drága a szabadság ára.
A bátrak cselekednek, mert tudják, egyetlen örök van a földön, a haza. Tisztelet tehát azon bátraknak, akiket a szeretet vezetett, a hazaszeretet, mert tudták, gyűlölködésre hazát építeni nem lehet.
Juhász Tibor arra hívja Önöket, hogy a 48-as elődök szelleméhez méltón működjünk együtt szeretett hazánk, Magyarország megújításában ezen a jeles ünnepen!
Címkék: ünnepi gondolatok, bátrak, Juhász Tibor, kormánymegbízott, március 15., kultúra