Dale Wasserman világhírű musicalje Don Miguel de Cervantesről szól, a Cervantes regényéből átemelt jelenetek inkább csak alátámasztják az író köré felépített világot, s e keretjáték egyrészt megkettőzi, másrészt néhol kontrasztot állítva okosan árnyalja az alaptémát.
Cervantesnél egyértelműen Don Quijote La Mancha lovagja, Wasserman azonban címadó hősnek magát Cervantest választotta. A keretjáték tehát: Don Miguel de Cervantest a spanyol inkvizíció elé vezetik, tárgyalására egy börtönben, rablók és gyilkosok között vár. A rabok szintén törvényszéket ülnek fölötte, ahol meg kell védenie magát, s meg kell mentenie a kóbor lovagról szóló regényét, hogy tűzbe ne vessék.
Úgy dönt, szolgájával együtt eljátssza a történetet, s megnyeri a rabokat a közös játékra. Díszletet, kellékeket, jelmezeket rögtönöznek, s innentől megelevenednek az elmés és nemes Don Quijote de La Mancha kalandjai, s a börtön lakói egyre nagyobb lelkesedéssel játsszák a nagy játékot, a színház és a történet megérinti őket.
A börtön valósága, a rabok maradék életének kérdései, az inkvizíció kegyetlenségének fenyegető érzete kezd összemosódni a hőstettekkel, a bolond(os) idealista álmaival, eszméinek idejétmúltságával, fájó hiányával és szükségességével. Don Quijote és Don Miguel közül ki bolondabb, ki bátrabb, ki nemesebb, már nem lehet eldönteni, mindketten be akarnak lopni ebbe a sötét világba egy szikra reményt. Talán sikerül... ha marad még idő, mielőtt Cervantesnek meg kell jelennie az inkvizíció előtt.