Czene Zsófi Budapestről került a Kaposvári Egyetem Színész szakára. Már gyakorlait éveit is a Csiky Gergely Színházban végezte. Bíborsziget-Metyelkin, Sötét Komédia-Caroll Melkett, Ahogy tetszik - Célia, Ancónai szerelmesek - Lucia, Liliom - Julika. Csak néhány a rengeteg szerepből amit már eljátszott. Két éve a társulat tagja.
- A Nagymamában régi kaposvári arcokkal játszol együtt. Olyanokkal, akik már komoly karriert futottak be. Milyen érzés?
- Nagyon jó. Nekem főleg a Molnár Piroskával és Spindler Bélával vannak jeleneteim. Nagyon csodálom a munkájukat. Komoly tapasztalataik vannak. Nagyon sokat tanultam tőlük a próba alatt.
- Nem sértődsz meg ha alakítani próbálnak?
- Egyrészt attól függ, hogy ki segít. Minden tanácsot meghallgatok. A kritika, az építő kritika az mindenképpen jó. De mindenki másképp kezeli ezt a dolgot. Kell egyfajta hiúság, hogy az ember pőrén vagy szüzen kezelje azt a helyzetet, amelyben kritikát kap. Ehhez kell egyfajta abszolút nyitottság. Tehát szerintem nyelni kell, elfogadni, és aztán megrázni magamat. Ötvözni az én véleményemet a másikéval, és alkotni egy harmadik valamit.
- Volt, hogy nagyon megbántottak?
- Nem, ez sose bántás, amikor valamiért szólnak, hogy másképp csinálja az ember. Úgy kell felfogni, hogy ez nem személyes dolog. Tehát együtt dolgozunk, ezt tudni kell kezelni és az élet ettől egyre könnyebbé válik.
- A fiatal színésznők általában film szerepre vágynak. Te hogy vagy ezzel?
- Én is nagyon. Nem baj, ha kis szerepcsak jöjjön, csak minél többet játszhassak. Mert egészen másnak képzelek egy forgatást. A stúdió és a színház között nagy a különbség. Hangerőben is. Máshogy kell beszélni a stúdióban, mert a nézők közelebb ülnek. Míg a nagy színpadon még a kakas ülőn is vannak, és fontos, hogy hallják, amit mondok. Engem nagyon érdekel ez a világ. A kamera segítségével sokkal reálisabbnak tűnik minden.
- Amikor nem játszol, mit csinálsz?
- Nagyon sokat rajzolok. Ha nem színész lennék, akkor biztos, hogy valami rajzzal kapcsolatos dolgot csinálnék. Főként Budapesten hódolok ennek a szenvedélyemnek. Ott élek, csak játszani járok Kaposvárra.
- A színészet nem egy családcentrikus szakma. Mennyire lehet a karriert feláldozni?
- Én úgy gondolom, hogy ha az élet úgy hozza, hogy az ember találkozik valakivel és egyszer csak ott van az idő, hogy szüljön, akkor azt meg kell ragadni. Feltélezve, hogy a színház és az ipar visszavárja az illetőt. De egy nőnek sokkal nehezebb, mert ha kiesik egy terhesség miatt, akár 3 évet is elvehet a színházi életükből. De ez máshol sem egyszerű.
- Neked fontos, hogy amíg pici a gyermek mellette legyél?
- Úgy gondolom a 3 év kell. A gyermeknek is fontos. 24 éves vagyok. Nem szeretnék 40 évesen szülni. Nagyon fontos a karrier, de nagyon fontos a család is, ahova tartozom. Van egy párom, akit nagyon szeretek. De semmit sem szeretnék elkiabálni.
- Ő is színész?
- Nem. Ő újságíró.
- Mit szeretnél eljátszani?
- Mindegy, mert bármit lehet jól alakítnai, gonoszt, kedveset, egészségeset, beteget.
- Melyik darabban láthatunk legközelebb?
- A La mancha lovagjában játszom. A musical énekpróbái már megkezdődtek. Don Quijote unokahuga leszek. Aki a családdal együtt igykszik visszafogni a lovagot, mert szégyent hoz a házra.
Bemutató: Április 28.
Címkék: Czene Zsófi, nagymama, színház, rajz, színész, kultúra