Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon. Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Mind a négy evangélium szerint az emberek magadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács apostolok szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.
A keresztény kultúra országaiban ez kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült. A pálma a győzelem és a diadal jelképe. Ezért az ünnep neve több nyelven pálmavasárnap (latin nyelven Dominica palmarum, németül Palmsonntag, olaszul Domenica delle Palme stb.). Mivel az európai országok többségében nincsenek pálmák, az ünnepléskor a pálmaágakat itt gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival helyettesítették. A magyar népszokáskincsben a virágvasárnaphoz kapcsolódott többek közt a barkaszentelés, a "Bújj-bújj, zöld ág" játék, vagy a palóc kiszehajtás.
A virágvasárnap már 25. éve egyben az ifjúság világnapja is a katolikus egyházban. II. János Pál pápa azért szentelte ezt az ünnepet a fiataloknak, mert ilyenkor arra is emlékeznek, hogy Jézust pálmaágakkal köszöntötték a gyerekek, amikor bevonult Jeruzsálembe. Emiatt a virágvasárnapi liturgiában is hangsúlyos a fiatalok szerepe.
Címkék: ifjúság, nagyböjt, virágvasárnap, egyház, világnap, húsvét, kultúra