Müller olyan alapvető kérdéseket feszeget ebben a művében is, amelyek a tudat alattinkban benne vannak, de sosem gondolkodtunk el rajtuk. Ezen kívül felvet olyan dolgokat is, amelyekben jó hinni: hogy az igaz szerelem nem alakul át szeretetté; hogy alapvetően minden ember jó, még a háborúban a legkegyetlenebb katonák is; hogy egymás életét éljük mindannyian; hogy igenis van beleszólásunk abba, hogy mikor szakad ránk egy szerelem; hogy létezik a lelkünk másik fele; hogy egyetlen szerepet élünk, de több ezer lehetőség szunnyad bennünk; hogy az életünk egy fordulatos regény; és hogy vannak angyalok, akik közöttünk élnek.
Ezek most lehet, hogy kicsit "csöpögősnek" tűnnek, de szerintem mindenki szeretne hinni ezekben. Még a "kigyúrtkopasznagymenők", a "kegyetlenvállalatigazgatók", a "kelemenannácskák" is. Én hiszek ebben. Mert Müller Péter hisz benne. És Ő egy boldog ember.