Utcát neveztek el a 76-szoros magyar válogatott labdarúgóról, Bene Ferencről szülővárosában, Marcaliban. Mostantól a volt Ságvári Endre utca viseli az olimpiai bajnok labdarúgó nevét.
Bene Ferenc a Marcali Medoszban kezdett focizni, majd a Kaposvári Kinizsi következett, a Rákóczi akkori elődje. Innen hívták az ifi válogatottba, majd annyira jól sikerült bemutatkozása, hogy az Újpesti Dózsa hívta, ahová 1961-ben le is szerződött.
Tizenhét évig játszott a lila-fehéreknél. Az 1970-es években sikert-sikerre halmozó újpesti együttesben alapembernek számított, a Megyeri úton nyolcszor lehetett bajnokcsapat tagja.
A gólerős jobbszélső ötször volt magyar gólkirály, 418 bajnokiján 303 gólt szerzett. Góljait tekintve a klub örök rangsorában Szusza Ferenc (392) és Zsengellér Gyula (368) mögött a harmadik helyen áll.
Háromszoros Magyar Kupa-győztes, játszhatott a BEK-elődöntőig jutott újpesti együttesben, hatvankilenc nemzetközi kupamérkőzésén harmincnyolcszor talált be az ellenfelek hálójába.
Tokióban olimpiai aranyérmet szerzett a magyar labdarúgó válogatott, amelyben Bene ontotta a gólokat: a Marokkó elleni 6-0-s csoportmeccsen, mind a hatot ő szerezte...
12 góllal (5 meccs) lett az ötkarikás játékok gólkirálya.
(Portugália - Magyarország 1966.07.13 Bene Ferenc gólja )
Tagja volt az 1964-es Eb-bronzérmes magyar nemzeti együttesnek, háromszor meghívót kapott az Európa-válogatottba.
Pályafutásának legemlékezetesebb gólját az 1966-os, angliai világbajnokságon szerezte: a csoportmérkőzések során Brazíliát 3-1-re verte a magyar válogatott.
Bene az első magyar találatnál sorra cselezte ki a brazil védőket, majd hét méterről talált a hálóba. Később az ellene elkövetett szabálytalanságért megítélt büntetőt lőtte be az addigra már felkötött karral játszott Mészöly Kálmán.
Nézze meg a gólt: