A barátai, sporttársai körében népszerű „Paja”, a hatvanas évek elején kezdett versenyezni. Abban az időszakban lett korosztályának legjobbja, amikor Szegfi László, Dőri András, Füzesy Zoltán és Hergert Jenő edzői munkája nyomán évről-évre, újabb és újabb somogyi tehetségek kerültek a hazai élvonalba. Akkor, amikor Papp Béla, Riba József, Dunajetz Ferenc eredményei voltak meghatározói a magyar bajnoki döntőknek. Akkor, mikor a legendás, az egész város sportszerető közönségét lázba hozó csapatbajnoki küzdelmek folytak.
Balogh Palit Hergert Jenő fedezte fel, és szinte apáskodva igyekezett életútját egyengetni.
1963-ban még serdülőként hívták meg az ifjúsági válogatott keretbe. Az 1947-ben született sportoló 17 évesen nyert ifjúsági magyar bajnokságot. A címeres mezt két egymást követő évben, az ifjúsági válogatott viadalokon viselhette.
A jellemzően nagyváltó súlycsoportú, fordított alapállású, vívó stílusú versenyző kitűnő edzőpartner volt. Szívesen hívták, szívesen is ment és sokat tanult a legjobbak között, a junior, majd a felnőtt válogatott keretek edzőtáboraiban. Mindkét korcsoportban nyert rangos versenyeket, szerzett dobogós bajnoki helyezéseket.
Rövid idő alatt – a központi edzőtáborok és a csapabajnokság segítségével – nagy ütőerejű, kemény öklű versenyzővé érett.
Tehetségét és edzésmunkáját, átütő felnőttkori sikerre azonban nem tudta átváltani. Sportolói pályafutása 21 évesen, egy csapatbajnoki mérkőzésen ért véget. A vitatott szabályosságú, egy létfontosságú belső szerv komoly károsodását okozó ütésből ugyan szívóssága révén felgyógyult, de a ringbe már nem térhetett vissza. Az áhított élsportolói eredményesség és élsportolói karrier lehetősége korán szertefoszlott.
Balogh Pali további életére rányomta bélyegét, hogy sportolóként nem tudott kiteljesedni.
A bajnok utolsó éveiben folyamatosan romló egészségével, munkanélküliséggel, mély-szegénységgel, a hajléktalansággal küzdött és maradt alul.
Béke elszórt poraira.
Címkék: balogh pál, box, ökölvívás, gyász, sport