Az október hónap legjobb somogyi sportolójának választott versenyző nagy álma az olimpiai részvétel.
Nagy Tamás János már megszokta az érzést: nem először és vélhetően nem is utoljára nyert utcai futóversenyt. A 26 esztendős kaposvári atléta jól teljesít a rövidebb távú belvárosi fesztiválokon, de a félmaratoni erőpróbák is közel állnak a szívéhez.
A kaposvári versenyző ebben az évben élete első klasszikus maratonjára készült, és októberben, Zágrábban állt rajthoz egy nagy múltú, rangos viadalon.
Nagy Tamás elmondta: "Legelső versenyemet kilenc éves voltam a mikor futottam, egy mezeifutó verseny volt a cseri parkban. Akkor még nem gondoltam volna, hogy hosszútáv futó leszek, ahogy idősödtem, láttam, hogy eredményesebb vagyok, és errefelé vettem az irányt. Sok-sok km-t kell futni, legalább heti 200 km-t, most jelenleg 150 km-t futok egy héten. Ez is már elég megterhelő néha-néha. Hetente kétszer, háromszor kell futni reggelente a hét délutáni edzésen kívül, és vannak olyan hetek, amikor hétfőn reggel felkelve azt gondolom, hogy megint előttem van 150-160 km. Néha nehéz, de túllendülök rajta. A hét közepén már túlvagyok szinte az egészen..."
Érdemes volt ennyit edzeni: Nagy Tamás János végül bronzérmes lett a horvát fővárosban. Az Építők AC sportolója végig egyenletes tempót diktált, és sokáig az öt fős élboly után haladt. A 28 km-nél aztán megelőzte orosz riválisait, de az erős szembe szélben már nem tudta befogni etióp ellenfelét. A dobogót azonban így is elérte.
Ez kellene ahhoz, hogy a kaposvári tehetség az olimpián is megmutassa magát. Addig pedig még jó néhány kilométer vár rá, a versenypályákon és azon kívül egyaránt. A sok utazás nem olcsó mulatság, de a remények szerint a somogyi atlétát sokan támogatják majd céljai elérésében.