Az alapszakasz utolsó, salgótarjáni szempontból nyerhetőnek vélt összecsapásának nyitó felvonása valóságos rémálommal ért fel a roppant idegesen és kapkodóan kezdő hazai gárda számára, amely eleinte támadásban és védekezésben is jócskán elmaradt a teher nélkül, felszabadultan játszó kaposváriak mögött. Soós Gáborék az első tíz percben tulajdonképpen akkor szereztek kosarat, amikor akartak, s bizony nem is fogták vissza magukat a somogyiak, akiknek harminchatos össztermése máskor félidei eredménynek is elmenne. A kábulatból lassan éledező vendéglátókban leginkább Mays, valamint a kezdőcsapatba csupán egy adminisztrációs hiba folytán bekerülő Hartvich tartották a lelket, majd a kisszünet után a puskaporát hamar eldurrogtató Mays helyére Ukeagu lépett fel a kosarakat továbbra is megbízhatóan szállító csapatkapitány mellé. A lendületükből jócskán veszítő kaposváriaknál ekkortájt kizárólag a Werner-Cunningham páros felelt a támadások befejezéséért: a félidőt 51–42-es vezetéssel záró vendégcsapat valamennyi második negyedbeli találata az amerikai duó nevéhez fűződött.


A fordulást követően beállni látszott a felek közötti tízegynehány pontnyi különbség, ám a harmadik tíz perc derekán Kocsis gyors egymásutánban helyére küldött két triplájával rég nem látott közelségbe lopózott egyre többet hibázó ellenfeléhez a Salgótarján (55–61). Mielőtt azonban hazai játékosok és nézők igazán elhitték volna, hogy lehet keresnivalójuk, az addig meglehetősen csendes Wilson is hamarjában bevarázsolt két távoli kosarat, visszaállítva a korábbi különbséget. A képlet a folytatásban sem sokat változott: amint a rengeteg ki nem kényszerített hibát vétő házigazdák valahogy látótávolságba küszködték magukat, a kék (esetenként a szürke) mezesek között mindig akadt valaki, aki visszaverte a felzárkózási kísérletet. A roppant feszülten alakuló záró negyedben apróbb-nagyobb közjátékok (pályára guruló labda, technikait érően reklamáló hazai kispad) zavarták meg a mérkőzést, miközben a kiváló Werner vezette vendégek szép lassan tizenhat pontra növelték előnyüket. Az egyetlen pont híján tripla duplát jegyző Rodgers (9 pont, 15-15 lepattanó és gólpassz) és a mezőnyből szinte hibátlanul célozva „öregségére” élvonalbeli karriercsúcsot felállító Hartvich azonban még egy utolsó elkeseredett rohamra vezette a kis túlzással az életükért küzdő salgótarjániakat, akik másfél perccel a lefújás előtt 88–94-re alakították az állást. A fordításra azonban már sem idejük, sem pedig erejük nem maradt a piros-feketéknek, a korán megszerzett tetemes előnyükkel jól sáfárkodó kaposváriak így összességében megérdemeltnek mondható győzelemmel távoztak a debreceniekkel továbbra is fej-fej mellett haladó (vagy álló?) SKSE otthonából.

Kovács Nándor, a Salgótarján edzője: – Későn vettük fel a mérkőzés ritmusát, így ismét tetemes hátrányba kerültünk, és bár sikerült felzárkóznunk, ismét nem csak rajtunk múlt, hogy nem tudtunk fordítani.


Fekete Ádám, a Kaposvár edzője: – Gratulálok a csapatomnak, mert komolyan vették a mérkőzést, és a nehéz helyzetünk ellenére a fontos pillanatokban mindenkinek helyén volt a szíve, így biztosan nyertük meg ezt a fontos találkozót.

KONECRANES-Salgótarjáni KSE – Kaposvári KK 89-99 (19-36, 23-15, 22-20, 25-28)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 800 néző
V.: Pálla Z. Szilas Gy. Jurák K. (Gincsai dr.)
Salgótarján: RODGERS 9/3, Sebők 2, HARTVICH 35/12, Koma 10, UKEAGU 13. Csere: Mays 14/9, Kocsis 6/6, Kiss K. -
Kaposvár: WILSON 17/9, Medve 5/3, SOÓS 22/6, WERNER 24/3, CUNNINGHAM 21. Csere: Kutasi 6/3, Fülöp 4, Kováts R. -.
Kipontozódott: Medve (33.), Cunningham (39.), Fülöp (40.).

(delfinek.hu)

Címkék: Salgótarján, meccs, győzelem, KKK, kosárlabda, sport