Hegedűs - Kanyar, Ágfalvi, Márton, Konrád, Németh - Nagy, Burcsa - Varga, Kováts, Turai (Csépán). A nevek ismerősen csengenek a somogyi sportbarátoknak: ezek a labdarúgók léptek pályára a Rákóczi első élvonalbeli labdarúgó mérkőzésén, 1975. augusztus 30-án.
Felbolydult a város 1975 nyarán: maguk a szurkolók álltak neki felépíteni a stadiont. Több százan dolgoztak társadalmi munkában, és két hónap alatt elkészült a létesítmény. A Vasas elleni bemutatkozó meccset 22 ezer néző figyelte a helyszínen. A később a válogatottságig jutó Burcsa Győző előbb egy fejesgóllal, majd egy tizenegyessel vette be a nagyhírű fővárosiak hálóját.
„A gólokra úgy emlékszem, mintha ma lettek volna. Mindkettőt a déli kapuba szereztem. Ennek van egy sztorija is: Márton József és én voltam kijelölve a tizenegyes végrehajtására. Józsi, mint csapatkapitány és legidősebb játékos odajött hozzám, és azt mondta: Győzőke, rúgd te. Én odamentem és berúgtam. Ez a gól végigkísért a pályafutásomon, és megtanultam, hogy vannak olyan helyzetek, amikor el kell vállalni a tizenegyest vagy mást is” - így emlékezett vissza a történtekre Burcsa Győző, amikor a csapat tagjai legutóbb, még 2005-ben találkoztak egymással.
Burcsa Győző Kaposvár után a Videotonhoz igazolt. Később bekerült a válogatottba, UEFA-kupa döntőt játszott, eljutott Mexikóba és Franciaországban volt profi
Márton József sokat tett a somogyi futballért az elmúlt 35 évben.
Az akkori csapatkapitány, Márton József néhány évvel ezelőtt, a Somogy Sportja hetilap egyik cikkében emlékezett vissza 1975-re.
- Hogy lépett előre ez az együttes 3 év alatt 3 osztályt?
- Ezt már sokan kérdezték, azt hiszem, a csapategység dominált, mindenki erős szálakkal kötődött a városhoz. Amikor az NB I B-be kerültünk, úgy megijedtünk a kieséstől, hogy aztán megnyertük. Az első osztályban pedig bennmaradtunk, ami még nehezebb volt, mint a feljutás. Az edzőnk, Mathesz Imre ragyogóan értett a játékosok nyelvén és mindig tudott minket motiválni.
- Kik ellen kellett legjobban megküzdenie?
- Sok nagy ellenfelem volt, talán az újpesti Fekete „áll az élen”, aki szédületesen gyors és technikás volt.
- Mit tekint pályafutása legnagyobb élményének?
- 1975 nyarán egyszerre jártam meg a mennyet és a poklot. A legnagyobb élmény és egyben a legnagyobb kudarc ért, amikor az utolsó mérkőzést játszottuk a feljutásért Oroszlányban. Kikaptunk 1:0 arányban, semmi sem jött be, és az öltözőben ülünk összeroskadva, amikor halljuk, hogy kikapott a rivális Volán Dunaújvárosban, így feljutott a Kaposvár. Mondanom sem kell, óriási volt az öröm, csak 4-5 nap múlva keveredtünk haza.
- Mennyit számított a közönség akkoriban?
- Rengeteget. Általában 14-15000 néző előtt játszottunk, de amikor az első NB I-es meccsünket játszottuk a Vasas ellen, a több mint 20000 nézőtől kicsit megijedtünk. Aztán egyre inkább motivált a tömeg, és elhittük, hogy itt mi nem kaphatunk ki. Sokszor a szurkolók hajszoltak bele minket a győzelembe.
Az 1975-ös Kaposvár - Vasas mérkőzést a legendás Szepesi György közvetítette.
Még a hatvanas években is fénykorát élte a magyar futball. Válogatottunk 1964-ben és 1968-ban is olimpiát nyert, az 1966-os világbajnokságon pedig 3-1-re vertük a brazilokat. Liverpoolban 50 ezer néző előtt játszották az emlékezetes összecsapást, és a magyar kezdő tizenegyben kapott helyet Mathesz Imre. A kiváló játékos a Vasasban lett sokszoros válogatott. 1967-ben, Chilében a legendás Hexagonal-tornán 9-2-re verték a Colo-Colo (koló-koló) gárdáját, majd 85 ezer ember előtt 2-2-es döntetlent játszottak a brazil Santosszal. Ezen a meccsen Mathesz Imre fogta Pelét. A remek futballistából aztán Kaposváron sikeredző lett, és hosszú idő után újra Kaposváron köszönthettük.
„Én egy szerencsés periódusban kerültem ide Kaposvárra, mint futballedző: második éve voltam még csak edző, és egy teljesen fertőzetlen, romlatlan társaságot kaptam. Előtte Váradi Lajos volt az edző, utána következtem én, és nagyszerű volt megtapasztalni, hogy ennyit megvalósítanak a fiúk abból, amit előtte megbeszéltünk és gyakoroltunk. Talán ennek köszönhető, hogy szép sikereket értünk el akkoriban" - mondta Mathesz Imre.
Ez a társaság végül 6 győzelemmel, 12 döntetlennel és 12 vereséggel a 13. helyen fejezte be a szezont, azaz újoncként bennmaradt az élvonalban. Mathesz Imre és csapata ma már fogalom a városban. Erre a Rákóczi-együttesre mindig emlékezni fognak a kaposvári szurkolók.
A csapatot külön köszöntjük az elmúlt évszázad kaposvári sporteseményének választott labdarúgó mérkőzés 35. évfordulója alkalmából!
| Fociláz Kaposváron |
A Kaposvári Rákóczi első igazán nagy sikere az 1975-ben való NB I-be jutás. A folyamat már 1968-ban elkezdődik, hiszen az „első fecskék”, a feljutó gárda első két játékosa akkor kerül a csapatunkhoz. A teveli születésű Márton Józsefet Dombóvárról igazolja le a zöld-fehér gárda, Németh Gyula pedig a sikert-sikerre halmozó ifjúsági együttesből került fel a nagycsapathoz. Az 1968-as esztendő még nem hozta meg a várt sikert, huszonnégy játékos jutott szóhoz egy év alatt és ez érződött a teljesítményen. 1970. január 16-án a Kaposvári Kinizsi „visszakapja” a Rákóczi nevet. 1971-ben a csapat kiesik az NB III-ba, majd egy évre rá újra felkerül a másodosztályba. Az ifjúsági együttesből Hegedűs kapus, Bőzsöny és Savanyó is a felnőtt keret tagja lett, valamint Kaposvárra igazolt Kovács Csaba, Duschák István és Hoffmann István is. 1973-ban ötvenéves a Rákóczi, ez az esztendő azonban nem csak emiatt jeles. 1973. március 1-től Mathesz Imre az együttes edzője, akivel történelmet írnak a kaposváriak. Köves Lászlóval és Burcsa Győzővel tovább erősödött a keret. 1974-ben Zsirai Kálmán kapus az FTC-ből, Patyi Károly az Olajbányászból, Konrád László és Rékási Károly Pécsről, Karasz János Békéscsabáról, Bocsev István az FTC-ből, Petrók Viktor pedig az MTK-ból kerül a Rákóczihoz. 1975 januárjában Csukovics és Turai is a somogyiak játékosa lett. A megerősödött együttes az 1974-75-ös szezonban a Szeged mögött három ponttal lemaradva, a második helyen jutott az NB I-be. Az bajnokság nagy rangadóját azonban a Rákóczi 1-0 arányban megnyerte a SZEOL ellen, hazai pályán 15 ezer néző előtt. Ugyanennyien foglaltak helyet a nézőtéren, amikor a Várpalota érkezett, s legyőzésük már a feljutást jelentette volna. Ám a csapat botlott, alig tudott kiegyenlíteni, így csak az utolsó fordulóban, Oroszlányban dőlt el minden. A Rákóczi ugyan ott is kikapott, de ellenlábasa a Volán is vereséget szenvedet, így végül, ha rögös úton is, de sikerült a feljutás. |
1975 nyarán hamisítatlan fociláz tör ki Kaposváron. Mindenki a csapatról beszél. A sorsolás a Budapesti Vasast gördítette elsőként a Rákóczi útjába az átépített, impozáns kaposvári stadionban.
Kaposvári Rákóczi-Bp. Vasas 2-0 (0-0)
Kaposvár, Rákóczi Stadion 22 000 néző
Rákóczi: Hegedűs-Kanyar, Ágfalvi, Márton, Konrád, Németh - Nagy, Burcsa - Varga, Kováts, Turai (Csépán). Edző: Mathesz Imre
Gólszerző: Burcsa 2.
Az újonc tehát remekül kezdett, és végül megérdemelten maradt benn a legjobbak között. 1976 nyara nem volt zökkenőmentes, hisz a kiváló hálóőr Hegedűs Péter Szombathelyre, Burcsa Győző pedig Székesfehérvárra igazolt. Jó hír azonban, hogy Kiss László és Földesy Károly ismét Kaposváron játszanak, valamint Zentai József, Máté János és a Komlóról érkező Buús kapus is a Rákóczi mezét húzhatja fel.
Burcsa Győző 1954-ben született Kaposváron, egy hatgyermekes család fiaként. Labdarúgó lett, és máig Somogy legeredményesebb futballistái közé tartozik. 15-szörös válogatottként megjárta Mexikót, 1986-ban a France Football újság szerint Franciaország legjobb külföldi futballistája lett, az Auxerre színeiben. A Videoton együttesével UEFA-kupadöntőt vívott, s a fehérváriakkal otthonában győzte le a Real Madridot, a világ egyik legjobb klubcsapatát. Itthon kétszeres magyar bajnok, edzőként a Videotonnal és a Matáv Sopronnal ért el szép eredményeket. Ma vállalkozó, a jelenlegi állapotok mellett nem vállal szerepet a futballban.
| Az 1975-76. évi Nemzeti Bajnokság | ||||||
| 1. Ferencváros | 30 | 20 | 6 | 4 | 65-38 | 46 |
| 2. Videoton | 30 | 18 | 8 | 4 | 61-26 | 44 |
| 3. Újpesti Dózsa | 30 | 18 | 6 | 6 | 79-51 | 42 |
| 4. Bp. Honvéd | 30 | 14 | 8 | 8 | 47-32 | 36 |
| 5. Vasas | 30 | 15 | 4 | 11 | 65-41 | 34 |
| 6. MTK-VM | 30 | 13 | 3 | 14 | 53-41 | 29 |
| 7. Haladás | 30 | 11 | 7 | 11 | 36-43 | 29 |
| 8. SBTC | 30 | 8 | 12 | 10 | 40-45 | 28 |
| 9. Tatabánya | 30 | 11 | 6 | 13 | 41-50 | 28 |
| 10. Zalaegerszeg | 30 | 9 | 9 | 12 | 47-49 | 27 |
| 11. Rába ETO | 30 | 7 | 11 | 12 | 36-49 | 25 |
| 12. Csepel | 30 | 8 | 9 | 13 | 35-48 | 25 |
| 13. Kaposvár | 30 | 6 | 12 | 12 | 41-52 | 24 |
| 14. Diósgyőr | 30 | 6 | 12 | 12 | 26-44 | 24 |
| 15. Békéscsaba | 30 | 8 | 8 | 14 | 25-45 | 24 |
| 16. SZEOL | 30 | 5 | 5 | 20 | 27-70 | 15 |
(részlet Orosz Ferenc Egy kiscsapat nagy napjai című könyvéből, 2009)
(Részlet a Kapos Televízió Vissza Kaposvárra című filmjéből)
Fociláz Kaposváron
A Kaposvári Rákóczi első igazán nagy sikere az 1975-ben való NB I-be jutás. A folyamat már 1968-ban elkezdődik, hiszen az „első fecskék”, a feljutó gárda első két játékosa akkor kerül a csapatunkhoz. A teveli születésű Márton Józsefet Dombóvárról igazolja le a zöld-fehér gárda, Németh Gyula pedig a sikert-sikerre halmozó ifjúsági együttesből került fel a nagycsapathoz. Az 1968-as esztendő még nem hozta meg a várt sikert, huszonnégy játékos jutott szóhoz egy év alatt és ez érződött a teljesítményen. 1970. január 16-án a Kaposvári Kinizsi „visszakapja” a Rákóczi nevet. 1971-ben a csapat kiesik az NB III-ba, majd egy évre rá újra felkerül a másodosztályba. Az ifjúsági együttesből Hegedűs kapus, Bőzsöny és Savanyó is a felnőtt keret tagja lett, valamint Kaposvárra igazolt Kovács Csaba, Duschák István és Hoffmann István is.
1973-ban ötvenéves a Rákóczi, ez az esztendő azonban nem csak emiatt jeles. 1973. március 1-től Mathesz Imre az együttes edzője, akivel történelmet írnak a kaposváriak. Köves Lászlóval és Burcsa Győzővel tovább erősödött a keret. 1974-ben Zsirai Kálmán kapus az FTC-ből, Patyi Károly az Olajbányászból, Konrád László és Rékási Károly Pécsről, Karasz János Békéscsabáról, Bocsev István az FTC-ből, Petrók Viktor pedig az MTK-ból kerül a Rákóczihoz. 1975 januárjában Csukovics és Turai is a somogyiak játékosa lett. A megerősödött együttes az 1974-75-ös szezonban a Szeged mögött három ponttal lemaradva, a második helyen jutott az NB I-be. Az bajnokság nagy rangadóját azonban a Rákóczi 1-0 arányban megnyerte a SZEOL ellen, hazai pályán 15 ezer néző előtt. Ugyanennyien foglaltak helyet a nézőtéren, amikor a Várpalota érkezett, s legyőzésük már a feljutást jelentette volna. Ám a csapat botlott, alig tudott kiegyenlíteni, így csak az utolsó fordulóban, Oroszlányban dőlt el minden. A Rákóczi ugyan ott is kikapott, de ellenlábasa a Volán is vereséget szenvedet, így végül, ha rögös úton is, de sikerült a feljutás.Címkék: Márton József, labdarúgás, Rákóczi, sport