Az alábbi cikkel adózunk emlékének, melyet munkatársunk néhány éve készített a remek sportemberrel és kiváló pedagógussal.

Hergert Jenő neve jól cseng a kaposvári ökölvívás történetében. 1948-ban került először a szorítóba, és 1993-ig nagyjából itt töltötte az életét. Bokszolóként és edzőként is szép eredményeket ért el, edzett motorversenyzőt és győzött középtávfutóversenyen. Ma már csak figyeli a sportot és szurkol a kaposvári boksznak is.

- Évekkel ezelőtt, mikor Kovács Istvánnak elindult a profi pályafutása, az első 10 mérkőzése után nem gondolta, hogy profi világbajnok lesz. Azóta ez megvalósult, bár tudjuk, címét egyszer sem védte meg. Azóta Erdei Zsolt is világbajnok. Ő még nagyobb meglepetés?

-Összességében nem, ha a hozzáállását, a kitartást és a lehetőségeit nézzük, mert valljuk meg, Németországban remek feltételek mellett dolgozhatott. Sokan mondták, majd akkor derül ki, hogy valójában mit tud, ha összekerül egy erős ellenféllel. Nos, ez megtörtént, többször is megvédte világbajnoki övét, márpedig azt nem adják ingyen. Nem öklöz látványosan, de roppant hatékony.

- Ön mikor kezdett el öklözni?

-Meglehetősen későn, 18 évesen mentem le először az edzőterembe, amikor egy osztálytársam, Simon István hívott magával, aki már régebb óta bokszolgatott. Ott ragadtam, és egyből a juniorok, majd a felnőttek közé kerültem az akkor még KDSK-nak, majd KMTE-nek hívott egyesületben.

- Előtte mit sportolt?

-Fociztam, kosár- és kézilabdáztam, sőt igen szép eredményeket értem el középtávfutóként. A testnevelő tanárom és edzőm, Kovács Ernő középtávfutót szeretett volna belőlem faragni, így amikor megtudta, hogy átnyergeltem a bokszra, majdnem megbuktatott testnevelésből. Később persze megbarátkozott a gondolattal, és elállt ettől az elhatározásától.

- Kik indították el a ringben?

-Szegfy Laci bácsi – aki birkózó olimpikon volt, – edzett sokáig, tőle rengeteget tanultam bokszolóként és később edzői pályafutásom alatt is. Rajta kívül trenírozott még Szenyéri István és Szabados Márton, sőt egy rövid ideig Szigeti Lajos is.

- Melyik volt az első nagy sikere?

-1950-ben országos bajnokságot nyertem junior korosztályban. Az az igazság, a döntőben kikaptam, de megóvtuk, és végül enyém lett a cím. Mindezt két évi öklözés után értem el.

- Évekig versenyzett a felnőtt korosztályban is. Mindent kihozott magából?

-Van magyar bajnoki második és harmadik helyezésem, voltam válogatott kerettag és amire még büszke vagyok, hosszú évekig a magyar ranglista élbolyában lehettem. Sok nagy csatát nyertem és kijelenthetem, egyszer sem ütöttek ki. Összességében elégedett lehetek.

- Melyik mérkőzése a legemlékezetesebb?

-Kettőt is említenék. A szintén válogatott kerettag Lászlót egyszer nagyon megvertem Kaposváron, úgymond "döntő fölénnyel". Az Európa-bajnoki 2. Helyezett Budait pedig úgy hozták ki ellenem győztesnek – szintén Kaposváron –, hogy a közönség szinte őrjöngött és kis híján megverte a bírót. Hatalmas csaták voltak ezek.

- Mikor hagyta abba a versenyzést?

-1959-ben éreztem úgy, hogy most már inkább az edzősködéssel szeretnék foglalkozni. Először Szegfy Laci bácsi mellett segédedzősködtem, majd 1966-ban elvégeztem a Testnevelési Főiskola ökölvívó-szakedzői fakultását, így ezután "hivatalosan" is tréner lettem egészen 1993-ig.

- Irdatlan hosszú idő. Mi motiválta abban, hogy edzői pályára lépjen?

-Tudja, nálunk az edzéseken, amikor öklöztem, szinte családias volt a légkör, mindenki segített mindenkinek, nagyon összetartottunk. Szerettem ilyen társaságban edzeni és úgy éreztem, egyszer majd én is szeretnék irányítani egy remek csapatot. A szakmát nemcsak a főiskolán tanultam meg, Szegfy Laci bácsi személye ugyanúgy "iskolát" jelentett, mint a TF. Az is fontos volt, hogy a szakosztály élén nagyszerű sportvezetők álltak, akik biztonságérzetet nyújtottak az egyesület minden tagjának. Hadd említsem meg Dr. Kecskés Rezső, Gephart József, Balogh János, Böröcz István és Gimesi Mihály nevét.

- Milyen eredménnyel edzette a Kaposvári Dózsa különböző korosztályait?

-A legnagyobb eredménynek azt a folyamatot tartom, hogy a szinte harmadosztályúvá süllyedt gárdából sok évi munkával "A" kategóriás együttest tudtam faragni. A csapat hosszú ideig az első 5 ökölvívó szakosztály közé tartozott Magyarországon, a versenyzőim pedig szintén az országos egyéni ranglisták élbolyában mozogtak. Nehéz a sikerek közül egyet kiemelni, de többek között nagyszerű érzés volt az, amikor egy Rigában zajló nagy nemzetközi tornán az én bokszolóm, Papp Jancsi lett a torna legtechnikásabb versenyzője. Emellett büszke vagyok arra, hogy a kezem alatt Varga Laci és szegény Ferstek Jancsi válogatott és felnőtt magyar bajnok lett.

- Úgy tudom, az akkor rendkívül népszerű ökölvívás más sportágbelieket is elcsábított.

-Edzői pályafutásom kicsit szomorú esete volt Németh Kornél. Kornél egy napon betoppant hozzánk, hogy erősödni szeretne, nem gyakorolhatna-e velünk. Persze megengedtem neki, és ő szorgalmasan edzegetett. Egy ízben úgy hozta a sors, hogy nem volt félnehézsúlyú versenyzőm, és Kornél mindenáron bunyózni akart. Tudni kell, hogy ő akkor már magyar bajnok motorversenyző volt. Sajnos belementem, és noha először jól tartotta magát, be kellett dobnom a törülközőt.

- Végezetül: lesz-e Kaposváron jó ökölvívás valaha?

-Az igény ma is megvan rá, itt mindig igényes "bokszközönség" volt, de nincsenek anyagi feltételei. Talán ha valakinek szívügye lenne, no és pénze is, megindulhatna a dolog. Tehetségek most is vannak Kaposváron, ez bizonyos.

Kiss Ernő

 

Címkék: Hergert Jenő, Ökölvívás, sport