A hagyományokhoz hűen Kaposvár város napján, az ünnepi közgyűlésen ismerték el mindazokat, akik az átlagosnál is többet tettek a városért.
Az ünneplőket Szita Károly polgármester köszöntette.
– Szeszélyes, nagy kaland a földi lét. A történelem hol a magasban, hol a mélyben terelgeti a nemzeteket, a kisebb és nagyobb közösségeket, a családokat, bennünket, embereket. Hol békés gyarapodást hoz nekünk, erőt és büszkeséget, hol pedig áldozatvállalást kíván és veszteséggel, vagy legalábbis nehézségekkel szembesít. Mikor mit mutatnak a csillagok, mikor mi kerekedik felül az emberekben. Az elmúlt két évben jártunk fent, és jártunk lent is. “Hun’ kerék volt, hun’ pedig talp” – ahogyan mondani szokás. Már-már kettészakadt a valóság. Odakint erőnk szerint tettük a legtöbbet, bent azonban küzdöttünk, aggódtunk, és gyakran bizony féltünk, féltettünk is. Remény és küzdelem váltogatta egymást, s ez bizony ma sincsen másképpen! – emelte ki a városvezető beszéde elején, s hozzátette: most jó újra együtt lenni, jó újra együtt ünnepelni és feltöltődni az örömben! Az új esztendő, a remény örömében. A munka okozta örömben.
– Bizony, dicsőséges és nehéz korszakok váltják egymást ezerévek óta. Vannak nemzedékek, melyek kisebb megrázkódtatások mellett élhetik meg a számukra rendelt időt, másoknak jó, ha néhány biztonságos év megadatik. Szüleink, nagyszüleink, a nagy öregek életéhez képest mi, mai kaposváriak kegyelmi időszakot kaptunk. Ám nem kaptuk ingyen! A mai fejlődésben ott van őseink vére és verejtéke. Ott van benne a mi odaadásunk és erőfeszítésünk, és ott lesz benne unokáink nemzedékének teljesítménye is. Apáról fiúra, nagyapától unokára száll, amit cselekszünk, amit megtanulunk, amit megőrzünk. A közös városépítő munka, amelyek nem csodák, hanem emberi teljesítmények – emelte ki Szita Károly.
– A kaposváriak teljesítménye, amelyre büszke nemzedékként tekinthetünk, s amelyet hálás szívvel köszönünk meg a velünk szövetségben együttműködőknek, és ajánljuk az utánunk következők és a Jóisten figyelmébe is. Hogy megtartsa e várost, gyarapítsa számban és lélekben is e közösséget, hogy a sikerek és megpróbáltatások egyaránt előre vigyék szeretett városunk ügyét. És ha vannak sikerek, vannak nehézségek is, ne tagadjuk!
– A világ is ránk ijeszt olykor-olykor, miképpen most is. Megszenvedjük ilyenkor a mindennapokat, meggyászoljuk veszteségeinket, és küzdünk, hogy legyőzzük a veszélyt, legyőzzük a gonoszt, legyőzzük akár saját magunkat is. Mert mi, kaposváriak tudjuk: a jót magunk teremtjük, s a rosszat is magunk kell helyrehozzuk! Hogy kevés legyen a lent, és több a fent. Hogy több legyen a mosoly, és kevesebb a könny. Hogy több legyen a gyermek, mert attól lesz több az öröm. Szeretnénk, ha a magasban megélt időszakok minél tovább tartanának. Szeretnénk, ha semmi sem parancsolna megálljt az élhető, a szerethető, a biztonságos világnak.
– Most is ebben bízunk, most is ebben reménykedünk. Hogy legyőzzük a veszélyt, s hogy van és lesz is bennünk erő és lelkesedés fenntartani mindazt, amiért megdolgoztunk. Hogy továbbra is együtt akarunk menni azon az úton, amely sikereket hozott közösségünk számára.
– A nagy választások előtt érdemes mérlegre tennünk a mögöttünk hagyott időt. Mert az általunk megélt biztonság bizony sok mindenen múlik. Többek közt az akaraton. Hogy mi mellett döntünk jó szívvel és meggyőződéssel, s mi az, amire nemet mondunk, amit határozottan elutasítunk. Ha összevetnénk akárcsak a tíz ével ezelőtti Kaposvárt a maival, ugyan ki voksolna a meghaladottra? Emlékeznek, hány évig, évtizedig vártunk arra, hogy megújuljon ez a színház? Emlékeznek, mennyire kellett már a helyi gazdaságnak, a dolgozó kaposváriaknak a 67-es gyorsút a befektetőkkel? Mennyire vágytuk, hogy a közszolgáltatásokban, az óvodák és iskolák állapotában ne az elhanyagoltság, az omló vakolat legyen az uralkodó s az elfogadott? Hogy legyenek olyan sikereink, amelyekre máshol is felkapják a fejüket? Hogy mennyire vágytuk, hogy lehetőséget kapjunk az építésre, a gyarapodásra, a biztonságra?
– Akár a valóban bennünket, kaposváriakat szolgáló modern közösségi közlekedéssel, a tiszta jövő egyik zálogaként bevezetett korszerű hulladékgazdálkodással, a szelektív gyűjtéssel, az új arénával, uszodával, a közlekedési központtal, az ipari parkokkal… Ez egyre erősebb közösséggel, amely a mi akaratunkból, egymás iránt odafigyelésünkből kovácsolódott rendíthetetlen szövetséggé. Mindezt a mögöttünk hagyott tíz-tizenkét év hozta el számunkra. Az örökölt gazdasági válság, a migrációs veszély és a mostani járvány szülte kihívások és pokoli nehézségek ellenére. Igen, mindez a mögöttünk hagyott alig több, mint egy évtized termése, amely alatt nagyobbat fejlődött Kaposvár, mint korábban bármikor.
– És ez nem szerencse volt, hanem a közös döntés melletti kiállás. A helyi akarat összeért a kormányzati akarattal. A kaposvári akarat Magyarország egészével. Hogy nem a fejünk felett akarták kitalálni, mi kell nekünk, hanem magunk dönthettünk a számunkra fontos kérdésekről. Hogy nem elutasították a kéréseinket, hanem támogatták. Hogy a válságokban sem hagytak magunkra, nem hárították át ránk a terheket, hanem mellettünk voltak és támogattak bennünket.
A polgármester megjegyezte: azt szeretnénk, hogy a két éve közösen kitűzött céljainkat ugyanígy elérjük. Hogy a magasabb jövedelmek mind többeknek adják meg az anyagi biztonságot. Hogy egyre több legyen a gyermek, és mindazok megszülessenek, akikre olyannyira vágynak a fiatal párok. Azt szeretnénk, hogy egészségben és boldogságban élhessünk egymás mellett hosszú-hosszú ideig. Azt, hogy otthonunk környezetét, fáit, parkjait, levegőjét megőrizhessük vagy éppen még tisztábbá tehessük.
– Igen, ezt szeretnénk! Mindezt szeretnénk. Kaposvár ünnepnapján e célok mellett kell hitet tennünk. Az elmúlt évtized közös sikerei a bizonyítékai annak, hogy az álmok számunkra elérhetők. A kaposvári álmokhoz pedig mi magunk kellünk. Együtt, közös akarattal és elhatározással. A többi már gyerekjáték lesz! A város napja ünnep. Ünnepen pedig köszöntünk. Isten éltesse hát Kaposvárt, Isten éltesse városunk valamennyi polgárát, adjon nekünk jókedvet és bőséget. Az ő akarata legyen útmutatónk, amint a múltban, úgy a jövőben is – zárta ünnepi gondolatait Szita Károly.
Címkék: város nap, beszéd, szita károly, politika, kaposvár