Az egyéves Orbán-kormány a legkeményebb társadalmi vitára és elégedetlenségre számíthat ez ügyben. Somogyban is sorra kapják a jelzéseket az országgyűlési képviselők. Egyikük, dr. Heintz Tamás (Fidesz) eljuttatott két, hozzá intézett levelet szerkesztőségünkbe, az ő válaszával együtt. Ezeket most szó szerint közöljük. Természetesen a levélírók személyazonosságát tiszteletben tartva, a nevüket nem hozzuk nyilvánosságra.
Tisztelt Képviselő Hölgy /Úr!
Én egy nyugalmazott börtönőr vagyok, és előre leszögezem, semmilyen pártnak nem vagyok a tagja. A kaposvári Somogy Megyei Bv. intézetből helyeztek nyugállományba. Levelemmel azért fordulok önhöz, mert úgy gondolom, amikor szavaznom kellett önre én meg tettem a kötelességemet, mint az ön választó polgára az x-et az önnek és pártjának kedvező helyre tettem. Én és családom sőt egész rokonságom segítette önöket ahhoz, hogy 2/3-os többséggel a parlamentbe kerüljenek. Úgy gondolom a fentiek alapján jogosnak érzem azt a kérést, hogy most önök ki álljanak a családom boldogulása mellett.
2007-ben helyeztek nyugállományba a büntetés-végrehajtástól, mert az egészségi károsodásom elért egy olyan szintet, hogy jelentős további egészség károsodás nélkül nem tudtam volna már ellátni a feladatomat, szolgálatomat. Magas vérnyomással, magas cukorbetegséggel, mentális és pszichológiai problémák miatt helyeztek szolgálati nyugdíjba több mint 26 év szolgálat után. Szeretném megtudni öntől, képes-e ön arra, hogy a pártpolitikai nézeteket félre téve, megvédje a nyugdíjamat, a házamat , a családom boldogulását. Én nyugdíj mellett nem dolgozom. Mindenki számára világos és érthető, hogy a Lázár Úr törvényjavaslata arra irányul: a nyugdíjamat elvegye. Szeretném megtudni öntől, hogy ön felvállalja-e majd azt, hogy az én nyugdíjam elvétele miatt, a családom a kifizetetlen hitel miatt az utcára kerüljön. Elvesztve mindazt, amiért megdolgoztam. Eddig semmilyen törlesztőrészlettel nem maradtam el. A havi törlesztőrészletem több tízezer forint. Természetesen nem nyaralásra vettük fel. Ön ehhez hajlandó a nevét is adni?
Arra kérem önt, ha már segíteni nem tud rajtunk a kormány, akkor legalább földönfutóvá ne tegyen bennünket. Nekem és barátaimnak, nyugdíjas volt kollégáimnak is hasonló a helyzete. Mindenki nagyon elkeseredett. De kérem, értse meg, most már a családom léte a tét. Ha csak 10 ezer forintot is el vesznek a nyugdíjamból én és családom is utcára kerül. Nem tudjuk fizetni a számláinkat.
A családom létének a megóvására most már mindenre képes vagyok. Önök mikor voksolnunk kellett, nem ezt ígérték. Azt ígérték, a nyugdíjam értékét megőrzik. Egy köztársasági elnök garancialevele ennyit ér ebben az országban? Szeretném megtudni ön fel vállalja azt, hogy több 100 ezer ember létét el veszik, több 10 ezer család kerülhet majd az utcára? Így is csökken a szavazó bázisuk rendesen. Remélem, nem csak 2014-ig akarnak bennünket képviselni.
Kérem önt, gondolja végig, mi lesz velünk. Gondolja végig, hogy önt mi, kaposvári nyugdíjas börtönőrök és családjaink (rokonságunk) juttattuk a képviselői székbe és azt el is vehetjük. Ahogy önök el vehetik egyik napról a másikra minden európai jogot fel rúgva a nyugdíjunkat, úgy mi is megtehetjük önökkel. Ön felesküdött a Magyar Alkotmányos rendre, a Magyar emberek védelmére az ország védelmére. MI nyugdíjasok is fel esküdtünk ugyan ezekre a dolgokra. Míg önöket az esküjük csak négy évre kötelezi, addig nekünk halálunkig él. Mi, én kész vagyok a hazámért , családomért inkább meghalni, mint éhen halni azért, mert elveszik a megélhetésemet. Értse meg, ma Magyarországon még az egészséges embereknek sem adnak munkát, nem hogy nekem cukor beteg embernek.
Elkeseredésem és a tűzoltó kollégák, rendőr nyugdíjasok elkeseredése már olyan mértékű, hogy néhányunknak ismét orvoshoz kellett fordulnia. Sem idegileg sem más okokból nem tudom már el nézni amit szerett kormányunk velem akar tenni. A nyugdíj elvételének híresztelése után ismételten orvosra szorulok, nyugtatót és kedélyjavítókat szedek, pánikbeteg lettem, ezt orvosi papírokkal tudom bizonyítani. Én egy hatályos jogszabály szerint csalás nélkül mentem nyugállományba. Az európai jog szerint is, ez nem megvonható és nem is csökkenthető.
Ugye önök sem gondolják komolyan, hogy ezen hívatást 55-60 évesen el lehet látni? Ismét kérem önt arra nézzen a szívébe és gondolkodjon el. Mi lesz azzal a több százezer emberrel akit érint a Lázár Úr javaslata. A mai munkanélküliségi körülmények között ugye ön sem gondolja komolyan nekem lesz munkám?
Tisztelettel:
Egy volt Fideszes szavazó, egy törvényt tisztelő magyar nyugdíjas börtönőr.
Tisztelt Uram!
Megtisztelő számomra, hogy engem, megválasztott parlamenti képviselőjét levelével, az abban foglalt súlyos gondokkal megkeresett. Mielőtt azonban válaszolnék konkrét kérdéseire és felvetéseire, az a kérésem, lépjünk egyet hátra, hogy megfelelő összefüggéseiben lássuk azokat a problémákat, melyeket felvetett:
Ön hivatásánál fogva jól ismeri a különféle harcászati módokat, technikákat. Így Ön előtt is ismert, hogy az egyik legsunyibb, leggyávább, de hatékony és hosszú ideig kárt okozó rendszer a taposóaknák, aknamezők telepítése. A korábbi katonai hadműveletek, politikai, hadászati konfliktushelyzetek megoldódása után évekkel, évtizedekkel később is gyilkol, ártatlan, mit sem sejtő áldozatok pusztulnak el a korábbi „hősök” tevékenysége miatt. A világ számos országában már betiltott, de máig használt katonai „megoldásról” beszélünk. Ugyan ilyen sunyi, gyáva, mindmáig kárt okozó „gazdasági, politikai aknákkal” szórta tele az országot az elmúlt csaknem egy évtized alatt a korábbi szocialista-szabaddemokrata kormányzat. Tudtuk, hogy súlyos örökséget, gazdasági, szociális, egészségügyi és erkölcsi válságot hagytak maguk után, ezért sem ígértünk azonnali jólétet sem a választási, sem a kormányprogramban. Önök is tudták, hogy nagyon nagy a baj, mert ezért adtak a Fidesznek korábban sosem látott, erős politikai felhatalmazást! Azt ígértük, hogy rendet és biztonságot teremtünk az országban, ahol a jövőbe vetett bizalom megteremti az ország újjáépítésének lehetőségét. Ma a lehetőségek megteremtésének, a tabuk ledöntésének korát éljük!
Ilyen tabu volt a megélhetési bűnözéssel való nemtörődömség, az egyre védtelenebbé váló emberek tömegének magára hagyása, ahol természetszerűen ütötte fel a fejét az önbíráskodás, az elkeseredettség miatti ösztönös reakciók sokasága, melyet egyesek önvédelmi szabadcsapatok szervezésével kívánnak megoldani. Ilyen tabu volt a rokkantnyugdíjazás eltorzult intézménye is. Életerős emberek jutottak így ellátáshoz, s a társadalom többsége legfeljebb irigységgel szemlélte az ügyeskedőket, tenni senki nem mert, vagy nem akart ellene, legfeljebb a dolgozók fizették az ellátásukat!
Ez csak két példa a mai Magyarország számos aknái közül, melyek valóban, bármikor robbanhatnak, ha nem vagyunk elég körültekintőek, és ha megtorpanunk a súlyos és nehéz döntések láttán.
A választásokat követően a szocialisták feltűnő nyugalommal dőltek hátra, mert pontosan tudták: bárhová lépünk, az általuk telepített aknák sokasága vár reánk, és abban reménykednek, hamar belebukunk Magyarországot és a nemzet sorsát jobbra fordító törekvéseinkbe. Az első akna az elmúlt év nyarán robbanhatott volna, amikor kiderült, a hiánycél nem tartható, a nemzet számára kötelező morális törvénykezésen túl szinte csak egy feladatunk lehetett: megmenteni az országot a gazdasági összeomlástól, a csődtől, melyet elkerülni szinte lehetetlennek tűnt! A szakadékból kirántani alig sikerült az országot, s a folyamatos „aknamentesítés” közepette a korábban generált válságfolyamatok tovább mélyültek. Akik pedig mindezért felelősek, hangosan kiabálnak a Fideszre, mint károkozóra, és látszólag a bajban lévők mellé állva provokálják, tüzelik őket, mert a nyomor, a szegénység felelősért kiált! Tudjuk jól, a mélyszegénységben élők törvénytiszteletét koptatja a szükség, elfogy az egymás iránti szolidaritás és kötelező türelem. Ezt használják fel az ellenzéki pártok különböző csoportjai, hogy tovább nehezítsék az emberek mindennapjait, és politikai, etnikai zavargások felé terelik az országot.
De miért is?
Mert minden nehézség ellenére úgy tűnik, hogy a gazdasági konszolidáció megindult, és belátható időn belül, komoly társadalmi lemondások és áldozatok árán, de látszik a fény az alagút végén. De ne legyünk túl derülátók: nem tudjuk, nem ismerjük még az összes elrejtett „társadalmi robbanófejet” és az ismertek hatástalanítása is rendkívüli erőfeszítést kíván mindannyiunktól, Magyarország összes polgárától!
Tisztelettel:
dr. Heintz Tamás
Tisztelt Képviselő Úr!
Hálásan köszönöm, hogy levelével megtisztelt és válaszolt nekem és nyugállományú kollegáimnak! Mellesleg megjegyezném, hogy Ön az egyetlen a Somogy megyei képviselők közül, aki reagált levelemre! Kérem olvassa végig levelemet, mivel annak végén fontos információ van az Ön számára is.
Természetesen elismerem, hogy az ország nagy bajban van, ahogy Ön is írja. De úgy gondolom, hogy erről nem én tehetek. Teljesen törvényes keretek között vonultam nyugállományba. És ha ez Önöknek felháborító, arról csak a törvények akkori megalkotói felelősek és nem én. Én, aki felesküdtem arra, hogy életem árán is szolgálok, aki fizikailag és mentálisan olyan helyzetbe kerültem, hogy kénytelen voltam elhagyni munkámat. Több mint 26 éves szolgálati jogviszony után orvosi bizottság helyezett szolgálati nyugdíjállományba. Amióta a változások iránti szándék napvilágra került depressziós, pánikbeteg vagyok, nem tudok aludni, sem semmi mást. A kialakult helyzet teljesen felőrli az ember idegeit, családját, környezetét. Mellesleg megjegyezném, hogy nyugdíjam mellett soha, egyetlen napot sem dolgoztam, mert úgy gondoltam, hogy nem kívánom elvenni a helyet senkitől. Nem akartam álláshalmozó lenni, megelégedtem azzal a kevéssel is, ami van.
Ön úgy fogalmazott: „tabu volt a rokkant nyugdíjazás eltorzult intézménye is. Életerős emberek jutottak így ellátáshoz, s a társadalom többsége legfeljebb irigységgel szemlélte az ügyeskedőket”.
Itt egy kis ellentmondás van. Ön szerint a rokkantnyugdíjazással van baj, míg Lázár János és Balsai István tervezete, vagyis inkább szóbeli elmondása szerint csak a rendvédelmi dolgozókra vonatkozik a benyújtott javaslatuk. Nos a rokkantnyugdíj és a szolgálati nyugdíj nem ugyanaz! A rendvédelemtől életerős emberek törvényesen vonultak nyugállományba, és csak úgy tudtak, ha megszűnt az állásuk és megvolt a 25 éves szolgálati jogviszonyuk! De hát ők is csak a törvény adta lehetőséget használták ki és nem „ügyeskedtek”. Szolgálati nyugállományba helyezésnél nem lehetett csalni, mert vagy volt 25 éves munkaviszonya valakinek, vagy nem.
Miért nem azok után járnak, akik orvosokat lefizetve „rokkantosították” magukat, és életükben egyetlen percet sem dolgoznak? Mégis több gyermeket „nevelnek” segélyből. Hogyan lehetséges az, hogy 26 éves jogviszonyom után és sokkal rosszabbul élek, mint a népek ezen csoportja? Miért megint azokat sújtják, akik becsületesen, adózó állampolgárként évtizedeken keresztül hozzájárultak az állam működéséhez? Nekem nincs semmim, sem bankbetétem, sem házam, egyetlen vagyonom egy még három évig hitellel terhelt Suzuki személygépkocsi. Ha bármilyen módon is elveszik, vagy csökkentik a nyugdíjam földönfutó leszek. Ugyan mit adhatnék még az államnak??? Nem maradt már semmim sem, csak az elkeseredettség. Feleségem január óta munkanélküli (egy megyei önkormányzati fenntartású intézménytől lett elbocsátva 11 év után, gondolom ismeri azt a helyzetet, mikor megkezdték a tömeges elbocsátásokat). Hol fog ő dolgozni Somogy megyében? Egyetlen jövedelemmel rendelkező vagyok a családban. Mi a garancia arra, hogy visszamegyek dolgozni, két hónap után nem rúgnak ki? Visszakapom akkor a nyugdíjamat? És mi van, ha nem írok alá semmiféle „munkaszerződést”? Miért vállalja fel a FIDESZ ezen intézkedéseket, mikor tisztában van vele, hogy minden érintett ember nemzetközi jogorvoslatért fog fordulni, perek sokasága fog megkezdődni? Úgy gondolom, hogy nem lennének ekkora indulatok, ha nem kényszerítenék az embereket.
Ahogy Ön is írta, többen megkeresték, hogy szeretnének visszamenni dolgozni. Miért nem adnak lehetőséget arra, hogy aki vissza akar menni, az megtehesse, aki pedig úgy érzi, hogy sem fizikailag, sem mentálisan nem kész rá, azt „békénhagyják”. Tegyék oda mindenki elé, amit kínálnának neki (munka, bérezés), aztán mindenki maga döntse el, hogy dolgozni akarnak, vagy maradnának a jogosan megszerzett nyugdíjuknál. Én (mi) már teljesítettük az akkori törvényeknek megfelelően a ránk szabott kötelességünket, ezért had mi dönthessünk arról, vissza akarunk-e (tudunk-e) menni. És sajnos azt sem látom világosan, ha ugyanannyi pénzért dolgozok, mint a nyugdíjam, plusz útiköltség-térítés, cafeteria, egyenruha stb. akkor hol a megtakarítás? Ezt csak úgy tudom elképzelni, ha kb. 2 hónapután kirúgnak.
Igen a választásokkor tudtuk, hogy nagy a baj, de bíztunk egy sokkal „humánusabb” megoldásban. A választások után bíztunk benne, hogy tovább már nem sanyargatnak, hanem a sok vérlázító, törvénytelen dolgokat megszüntetik. A haveri, baráti, családi körnek juttatott milliók-milliárdok (tisztelet a kivételnek), a jól kereső réteg adójának csökkentése, a felelőtlenül, értelmetlen dolgokra (kiküldetések, utazgatások, autóvásárlás, költségtérítés stb…) elfolyt pénzek tömege (és ez nem csak az elmúlt 8 évben volt így, hanem még napjainkban is így van) ez az, ami tönkreteszi az országot. A szegényebb réteg még tovább
süllyed. Amíg a feleségemnek volt munkája és nekem jövedelmem tisztességesen éltünk. Nem voltak nagy dolgaink, nem jártunk nyaralni, sőt az országhatárt 40 km-es körzetnél jobban el sem hagytuk. Most érett meg az idő arra, hogy gyermeket vállaljunk (hozzáteszem egyre jobban kifutunk az időből). Ugyan hova, mire? Nézzem végig, ahogy a gyerekemet nem tudom etetni, iskoláztatni? És szép lassan majd elmúlik az idő, mi meg ketten megöregszünk. Hogyan vállaljak felelősséggel gyereket? Mert nem fogunk azért gyermeket vállalni, hogy az állam tartsa el. Én akarom tisztességgel felnevelni!!! Mi látok ehelyett? Törvényesen megszerzett (tulajdon)jogainkat el szándékoznak venni, és pont az Ön által említettekkel ellentétben nincs rend, sem biztonság, és pont a jövőbe vetett bizalom ami megrendült.
Természetesen hosszasan lehetne sorolni a problémákat. Ezek a felvázolt problémák vezettek oda, hogy az emberek elkeseredettek, bizonytalanok és már nagyon nehezen viselik, tűrik a kialakult helyzetet.
Miért nem látják be a képviselők, megyei önkormányzati elnökök, hogy nekik is le kellene mondaniukbizonyos dolgokról? Nekem már nincs miről lemondani, el fog veszni mindenem.
Tisztelettel:
Egy nyugállományú bv. törzszászlós
Tisztelt Uram!
Tudja jól, hogy orvos vagyok. Ahogy Ön is, én is felesküdtem hivatásomra, mely nem csak négy évre szól! Az én feladatom a betegek, az elesettek, a rászorultak megsegítése, gyógyítása. Ezért nyugodjék meg, semmiféle olyan törvényt, mely betegeket szándékozna munkába állítani, mely nem csökkentené, hanem fokozná a szegénységet, a bizonytalanságot, a válságot, nem szavazok meg soha! Azt azonban világosan látni kell: ma az ország lakosságának egyharmada tartja el a kétharmadát! Nincs elegendő nyugdíjjárulék, adó és egészségügyi hozzájárulás ahhoz, hogy az ország működőképes legyen! Ennek pótlására kell folyamatosan hiteleket felvenni, ezek ma az ország „sárga csekkjei”. Mindenképpen fizetnünk kell! Vagy piaci hitelből, vagy az IMF segítségével. Tudjuk, ez utóbbi szolgaságba taszít, az elmúlt nyolc év ezt egyértelművé tette. Ezért sem akarjuk a korábbi kormányok rossz megoldásait választani. Ezért indokolt, hogy az ország pénzügyi helyzetének, biztonságának, valamint közbiztonságának érdekében mindenki, aki tud, vegyen részt ebben a munkában.
A rendvédelmi szervek nyugállományú, de egészséges, nagy szaktudással rendelkező tagjai éppen úgy, mint azok a rokkant állományban lévő honfitársaink, akik állapotuk miatt tenni tudnak a hazáért.
A nyugállományban lévő rendvédelmi dolgozók közül azok, akik még életerős egészséges és fiatal emberek, nem nézhetik tétlenül végig, hogy a közrendet szabadcsapatok felügyeljék, illetve kényük-kedvük szerint osszák az igazságot és az észt, haragítsanak egymásra végzetesen évszázadok óta békésen egymás mellett élő népcsoportokat! Az ellenzéki pártok, látván, hogy sikeres irányba kezdenek fordulni dolgaink, és jó úton járunk, nem riadnak vissza semmiféle nemtelen eszköztől. Valótlanságokat állítanak, riogatnak, lázítani próbálnak. Ne hagyják magukat! Segítsenek abban, hogy megvédjük a már valóban beteg, kiszolgált katonáink, rendőreink, tűzoltóink nyugalmát, nyugdíját, és mindazokét, akiket Önök aktív korukban is védtek, segítettek, mentettek!
Többen megkerestek engem az elmúlt évek során, hogy szívesen reaktiválnák magukat, ha lenne rá mód! Most van rá lehetőség, védjük meg, építsük fel együtt Magyarországot!
Tisztelettel:
Kaposvár, 2011. május 19.
dr. Heintz Tamás
Címkék: korengedmény, kedvezményes nyugdíj, rokkantnyugdíj, törvényjavaslat, Heintz Tamás, politika