A nemzeti ünnepen, a Kossuth téren tartott megemlékezésen Szita Károly úgy fogalmazott: a márciusi ifjaknak sem kellett külföldi tanács, hogy mi kerüljön be a 12 pont követelései közé.

"Március 15-e mindig a szabadságról szólt, s mindig a szabadságról fog szólni. És a magunk döntéseiről! Hogy van-e bátorságunk azt az utat járni, amit szeretnénk, amiről szívünk dobbanásából érezzük, és eszünk józanságából is tudjuk, hogy a helyes út. Vagy kishitűségből, félelemből hagyjuk magunkat irányítani, s megtagadva önmagunkat, mások akarata szerint tengődünk."

Mert - tette hozzá a városvezető - az egyik út, bár nehéz, de a magasba vezet, míg a másik, csalfa előnyöket kínálva a pusztulás útja.

Az elért győzelmeket pedig példázza a nemzet megmaradása, a szabadság és a szabad akarat kivívása. A magyar kitartás kellett a megpróbáltatások túléléséhez, mely annak is köszönhető, hogy a magyar nép soha nem engedett az eszményeiből, nem bocsátotta áruba sem szabadságát, sem pedig az igazsághoz való rendíthetetlen ragaszkodást.

Szita Károly szerint a felmenőik küzdelmei nemcsak az akkori jelent határozták meg, hanem üzennek a mának is. Például azt, hogy az ember nem nyerhet fél szívvel.

"Mindig ki kell állunk az igazunkért, még akkor is, ha támadnak bennünket! Kaposvár szolgálatának lényege ugyanis a kitartás és az állhatatosság. Hogy tudjuk-e úgy szolgálni, úgy élni ezt a várost, ahogyan az megérdemli. Hogy tudjuk-e úgy szeretni Kaposvárt, ahogy ez a város szeret bennünket. Csak rajtunk múlik, csak tőlünk függ, hogy reményeinkből bizonyosság legyen!"

Címkék: Petőfi, 1848, Kossuth, szabadságharc, forradalom, megemlékezés, Kaposvár, kultúra