A szülő-gyerek kapcsolat buktatóit dolgozza fel Schwajda György A szent család című komédiája. A színházépítő 2 évig volt a Csiky Gergely Színház igazgatója. A néhány éve elhunyt író darabját most fia, Gergő rendezi.

A fiatal televíziós szakembernek ez az első próbálkozása a színházban. A bemutató pénteken lesz a stúdióban, a főszerepben pedig Lázár Kati látható.



A rendezővel és Lázár Katival készült interjúk egy részletét itt olvashatják:

Schwajda Gergő (részlet)

- A darab 1984-ben íródott. Azóta sokat változott a világ és vele együtt a mi családról alkotott képünk?

- Egy centit sem mozdultunk arrébb. Lehet, hogy a világ körülöttünk elmozdult, de ahogy mi éljük az életünket, az nem változott. Nem hiszem, hogy a családról alkotott képünk sokat alakult volna. Vagy, hogy az elvárások mások lennének. Az emberek nem bújhatnak ki a saját bőrükből: a családban is ugyanúgy játszmáznak, próbálják a saját érdeket képviselni, a saját világukat építeni. Ez így volt harminc éve, és így van ma is. A kulcsa a dolognak az lenne, hogy a család attól család, ha az emberek képesek feladni a saját érdekeiket a másikért. Erre viszont sajnos kevesen képesek és hajlandók. Azért ül az ember mellkasára az elefánt, mikor ezt a darabot nézi, mert mindenki magára ismerhet. Én abban bízom, hogy történik valami a nézőben, mikor ezt az előadást megnézi. Hátha ráismer egy-egy mozzanatra, és talán elgondolkodik rajta. Mert elélünk egymás mellett, mindenki csak a saját kis világával foglalkozik, és csak addig foglalkozunk a másikkal, amíg az zavarja a köreinket. Ha nem figyelünk oda, ez egyre csak rosszabb lesz. Észre sem vesszük, aztán az a másik elmegy, és többet nem lesz lehetőség arra, hogy bármit is megmondjunk, vagy tisztázzunk.

- Szeretni kell?

- Persze. Ugyanúgy kell szeretni a családban, mint bárhol máshol. De ez nem lehet tudatos áldozat, fáradság. Az ember mindennap negyvenféle áldozatot hoz a többiekért. Ha ezt áldozatnak éli meg, akkor ott valami nagyon nincs tisztázva. Akkor ott sebek már vészesen el vannak fertőződve. Ahogy ebben a „A szent család"-ban is. Ezt már sebész se tudná összevarrni. Pedig ebben a darabban háromszor van lehetőség arra, hogy talán jobb legyen. De mindháromszor visszatérnek a megszokott pályára: egymás hibáztatásához. És ennek sose lesz vége.

- És senki sem hibás...

- Dehogynem. Mindenki hibás. Mindenki felelős azért, hogy ez így alakult. Az anya, a gyerekei, a szomszédai. Hibásak abban, hogy nem mertek változni, változtatni, nem mertek, nem bírtak megálljt parancsolni, és csak a saját érdekeiket nézték.

Lázár Kati (részlet)

- Hol laksz, amikor Kaposvárott vagy?

- A színészházban. És úgy emlékszem, hogy ebben a szobában laktam már, amikor műtötték a csípőmet. Szóval minden ismerős. Itthon vagyok.

- Hogy néz ki egy napod?

- Korán reggel felkelek, és átnézem a szöveget. Délután, két próba között pihenek, tornázok, meditálok. És megint a szöveg, mert az rengeteg. Hatalmas mennyiség! Játszottam én nagy szerepeket, de ekkora szöveggel ritkán találkoztam. Talán a Medeia meg a Petra von Kant... Végig színen vagyok, és csak mondom-mondom egy rettenetes öregasszony elképesztő monológjait vagy éppen másokat gyötrő párbeszédeit. Maga az élveboncolás.

- Középpontjában egy öregasszony áll, akit egyszerre sajnálunk, és akitől egyszerre irtózunk, és akiről soha nem tudjuk, mikor mond igazat és mikor hazudik.

- Nádasdy Kálmán mondta mindig: „Ne felejtsék el, mindenkinek megvan a maga vacak igaza!". Én, az öregasszony nem gondolkodom azon, mikor van igazam - mert mindig igazam van. Akár csalok, akár vádaskodok, akár hazudok. Akkor is igazam van, amikor szerinted nincs igazam. Mi a baja ennek az öregasszonynak? Megmondom én neked: nincs mintája. Szülői mintája. Hét testvérével kicsi gyerekként árván maradt. Eszembe jut egy történet: filmforgatáson voltam valahol a Bükkben, elvittek bennünket egy sertéstelepre. Sok-sok koca szoptatta a kicsi malacokat a sáros gödrökben. Idill. És mint egy Csontváry-képen, valahol hátul kedvetlenül ácsorgott öt kicsi malac, még a fülük is csak fityegett lefelé. „Ezeknek elpusztult az anyjuk, nem hiszem, hogy életben maradnak" - mondta szárazon a tenyésztő. Az ember persze életben marad. Csakazértis megoldja. Csak éppen nincs szeretet-élménye. Nem tud, és nem mer szeretni, és azt sem meri feltételezni, hogy őt szeretik. Szeretet hiány, ez a baja.

- A néni nem kap és nem ad tovább egy mintát - így nem születhet meg a Család.

- Nem itt és nem ezekkel az emberekkel. De ahol az egyszerűség, a figyelem, a türelem, a törődés, a gyengédség jelen van, ott megszületik a Család. Tulajdonképpen a hitről beszélünk most.

- Hit miben?

- Istenben. A világot irányító Erőben. A drámában szereplő emberek nem mernek, nem tudnak hinni. De hát nagyon nehéz is hinni. Nem elég az elhatározás. Bennem, Lázár Katiban is csak a mérhetetlen vágy fogalmazódik meg. Vágy a hitre. Néha, meditálás vagy imádkozás közben, egy pillanatra megérint a hit. Éppen csak súrol - de nem adom fel.

(www.csiky.hu)

Címkék: Schwajda Gergő, Lázár Kati, Stúdió, A szent család, bemutató, Csiky Gergely Színház, kultúra