A Cukor és Édesipari Technikum első évfolyamába iratkoztak be 1951-ben. 1955-ben vizsgáztak, majd a sors szétszórta őket a szélrózsa minden irányába. Harmincfős leány és ugyanennyi tagot számláló fiúosztályba jártak. Szombaton, mintegy 20-25-en utaztak Kaposvárra, hogy a legutóbbi, öt évvel ezelőtti beszélgetésük után ismét találkozhassanak.

Az iskolájukat már bezárták. A Fő utca elején jelenleg luxuslakások, boltok és vendéglátó helyiségek sorakoznak benne. Így az utódintézményben, a Baross utcai Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Gimnáziumban beszélték meg az összejövetelt. Külön meglepetés volt, hogy a tablójuk ismét felkerült a falra.

Preller Antalnak, a találkozó szervezőjének néhány éve tudomására jutott, hogy a régi épület bontása előtt több tablót is levittek annak a széntároló pincéjébe. Mint mondta: halomba voltak szórva, köztük az ő osztályáé is. Összetörve, sérülten. Az utolsó pillanatban sikerült megmentenie, majd restauráltatta, és bevitte az új iskolába, ahol a bejárattal szemben feltehették a falra.

Szinte ez lett a központja a szombati találkozónak. A fél évszázados képeket nézegetve sorra jöttek elő a régi történetek, a csínytevések, a régi barátok emléke. Majd azoké, akik már nem lehetnek közöttük.

A Baross utcai iskola megtekintése után aztán átsétáltak a Kossuth térre, hogy elfogyasszák az ünnepi ebédjüket az egyik étteremben. Különtermet foglaltak le, egykori iskolájukban, a széntároló pince helyén.

Címkék: kultúra