Most meg úgy jártam, hogy először kicsit ellenszenvesnek tűnt, kicsit olyan menekülősnek, mint a címe, aztán pedig ahogy egyre jobban elkalandozott, kicsit belevesztem. Talán olyan ez, mint az a nő a férfiak életében, aki először hidegen hagy, aztán kezd érdekessé válni, a végén pedig ő lesz a nagy szerelem. Ez a könyv tehát mindkét esetet igazolja, kissé ellenszenves is tud lenni, és nagyon lehet szeretni is. Így aztán írok is róla, meg nem is. Írok róla, megközelítem a gondolatvilágát, viszont nem írok róla, mert a sztorit békén hagyom, azt az olvasónak kell felfedeznie.
Belebújni egy lélekbe igen különös dolog, s egyben érdekes és izgalmas is. Főleg tét nélkül. Amikor tudod, hogy benne vagy, de mégsem te vagy az. Vagyis nincs veszíteni valód. Ez akár álom is lehetne, vagy halál utáni állapot. A Menekülésnek, illetve egy 1966-ban született spokane indiánnak köszönhetően – aki egy északnyugat-amerikai rezervátumban nőtt fel, és törzséből elsőként szerzett egyetemi diplomát – közel kerülhettem ehhez az érzéshez, magához a szituációhoz, ami elsőre oly hihetetlen. Ezt az indiánt egyébként Sherman Alexie-nek hívják. Indiánként nyilván nem lehet könnyű még ma sem elfogadni, amit a fehérek a népükkel tettek. Ez ki is derül a könyvből, mint népének fia, Alexie sem kerüli meg az érzékeny témát. De nem is ragad le nála, sőt, nagyon is tovább lép rajta. Persze bántja, és néhol visszatér rá a könyvben, de alapvetően ez is egy része a tartalomnak. Nem filozofálgat, nem sejtet, hanem konkrét tények elé állít, méghozzá nagyon egyedi módon. Kissé fantasztikusnak, hihetetlennek tűnhet elsőre az egész, mégsem tenném hozzá a regény megnevezéshez, hogy fantasy. Mert amennyire valótlan, annyira életszerű.
Történet? Talán sablon. Semmi extra. Ragyásképű egy árva indiánsrác, akit hol ez, hol az fogad be magához. Sehol nem bírja sokáig. A helyi zsarut jól ismeri, a rendőr is a srácot, mert valami balhéba mindig belekeveredik. Jellemrajz? Alig néhány jelző. A srác, a zsaruk, meg csomó ismeretlen ember, néha ismerősök. Lélekrajz? Igen. Itt meg kell állni. Minden a lélekben játszódik, és az agyban. Persze ez a kettő összefügg. Iszonyatos kalandon megy át a lélek, a srác lelke. A sztori nem lényeges, az út a fontos, ahogy megismeri a valódi oldaláról a világot.
Gyilkosság gyilkosság után, hazugság hazugság hátán, na persze ez egy nagyon demokratikus, gyönyörű világ. Rengeteg globális problémát, és társadalmi helyzetet felvillant az író a regényben, és mindet ez a tizenöt éves kissrác éli át. Megtudja, milyen az, ha valaki öreg, ha fiatal, ha magas, ha alacsony, ha túlzottan gyenge, ha túlzottan erős. Mindent megtud, ami ahhoz kell, hogy meglássuk a rengeteg negatív dolgot. A diszkriminációt, a terrorizmust, az esztelen gyilkolást, az abnormális családi életet, a lelki sérülést. Na de nem lehet így élni. Ezek a rossz példák, és kell lennie jónak is, különben hogy állna össze a világ?
Ragyásképű lelkén keresztül utazhatjuk át ezt a történetet, és a végén a szokásos heppiendhez érkezünk, ami azonban sokkal mélyebb tartalmat nyer, mint egy sablonos amcsifilm végi ájlávjús csók. Itt arról a néhány emberről van szó, akik még ebben a túlgyorsított, kapkodó, őrült világban is képesek megőrizni emberségüket, tudnak úgy adni, hogy nem várnak érte cserébe semmit, és szeretnek. Feltétel nélkül. Ők azok, akik továbbviszik a világot. Ők, az egyszerű, kicsi emberek, nem pedig az óriás limuzinok mélyén és felhőkarcolók tetején lebzselő dagadt pénzevők.
Szóval olvastam ezt a könyvet, és ezek jutottak eszembe. Most így utólag. Közben sokkal több minden. Elgondolkodtatott, és ez már tetszett benne. Néhol ugyan csodálkoztam kicsit, volt, hogy kételkedtem is, de aztán a végére mindent megértettem. Volt olyan is, hogy elnevettem magam. Másutt csak mosolyra húztam az ajkam. Nem, nem is én, hanem a könyv tette. Persze sok helyen tudtam volna könnyeket is ejteni, de valahogy összeállt az egész. Egy könyv lett belőle, egy történet, ami egy másik világból szól ebbe a világba, mégis úgy, hogy ebből a világból, de ugyanakkor éppen kívülről láttatja magát. Hamar a végére értem, és tetszett. Nincs tovább.
Kiadó: Európa Könyvkiadó, Modern Könyvtár sorozat
Kiadás éve: 2008
Fordító: Holbok Zoltán
Eredeti cím: Flight