Vér, háború, terror. Aki ezeket szereti, elmerülhet benne. Még az a szerencse, hogy általában happy end a történetek vége, vagy legalább is Tvrtko megpróbálja megtalálni bennük a jót, az emberit. A maga stílusában. Az oknyomozó riportert senkinek nem kell bemutatni. Vagy szimpatikus vagy nem. Egyet azonban nem lehet elvitatni tőle: olyan sztorikat vesz elő, amelyek tényleg pokoliak és megdöbbentőek.
Egy magyar származású szomáliai lány szüleit, testvéreit megölik. Őt magát is megkínozzák. De végül Tvrtko családja befogadja. Veszprém kézilabdacsapata készül a sorsdöntő meccsére, néhány nappal Marian Cozma meggyilkolása után. Csecsen terroristák egy egész iskolát ejtettek túszul Beszlánban. Ezekről már mind beszámoltak a televíziók és a sajtó is. Lerágott csontok. Tvrtko azonban megvillant még ismeretlen szálakat.
De vannak a könyvben apró ismeretlen morzsák is. Rövid, de ütős élettörténetek. A kötet egy kis borús derű a karácsonyi bejgli mellé.