Míg az előzenekarok próbálták hangulatba hozni a közönséget, az előtérben csoportosuló fiatalokkal és idősebbekkel beszélgettünk a zenekarról, a rockról, és a népszerűségről. Nagyon különböző vélemények és kijelentések hangzottak el a koncertre érkezők szájából, az egyetlen közös az volt, hogy imádják a bandát, avagy: éljen a Tankcsapda, a Tankcsapda a király! Volt olyan, aki a kezdetektől rajongójuk, s mint mondta, nélküle nincs Csapda koncert. Minden egyes állomáson ott van ugyanis, s kiderült, Vecsés az indulási hely. Sokféle fazonnal futottunk össze, voltak metal arcok, csinibabák, még öltönyös úriemberek is.
Ha megfigyeljük a Tankcsapda történetét, és a rajongók, vagy csak a bandát kedvelők véleményeit, jól lehet látni, hogy Az ember tervez című lemezük egy korszak lezárását jelenti. Sokan gondolják úgy, hogy az utána lévő albumok már nem az igaziak, már nem az igazi Tankcsapdát fémjelezik. Legalábbis szerintük. Nekünk is ezt mondták többen, de hangsúlyozták, ettől még ugyanúgy szeretik a bandát, és semmi pénzért nem hagyják ki a koncertet. A népszerűség egyértelműen látszik a csapaton; egyfolytában koncerteznek, és minden médiumból ők csöpögnek. Volt, aki az új lemez gyengeségét ebben látta, mondván: egyszerűen nincs elég idejük a srácoknak a számok írására, készítésére. Mindezek ellenére a csapat tovább halad, és Lukács Laci szövegei, gondolatai sem vesztek el a popularitás széles mezején.
Elég sokat váratott magára a rock trio, de ami utána jött, erősen kárpótolta a közönséget. Lukács Laci, Cseresznye és Fejes biztonsági őrök védő léptei mellett haladtak át a tömegen, s egy látványos, hangulatfokozó intró után léptek színpadra. Fejes dobverőpörgetése indította az első számot, majd Cseresznye és Lukács is felkerült a pódiumra. Döngölő rock&rollt toltak az RSG csarnokban összegyűltekre, akik elég lassan vették fel az iramot a bandával. A hangerő kicsit túl volt erősítve, én legalábbis a színpad közelében minden egyes lábdobütésnél fél centit felemelkedtem a padlóról. Legalábbis hasonló érzés kerített hatalmába, és úgy éreztem, hogy fizikailag képtelenség ezt kibírni. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért, nem szólt túl jól a zene, látszik, hogy a csarnokot nem ilyen célra találták ki. A banda mindenesetre kitett magáért, lezúztak régi-új dalokat egyaránt. Ami viszont meggyőződésemmé vált: rengeteg olyan kevésbé ismert rock banda van hazánkban, akik sokkal színvonalasabb, és technikailag is jobb zenét tesznek le az asztalra, mint a Tankcsapda. Ez a banda már kicsit kiégett, túlzottan rutinból, és megszokásból játszik. Na de beszéljenek helyettem a képek és a hangok!
Címkék: koncert, kultúra, kis szines