Párkapcsolatban élve eldönthetjük, hogy mit kezdünk ezzel a nappal. Vehetünk egymásnak ajándékot, jó alkalom lehet egy közös programra, vacsorára, de így is okozhat feszültséget. Ha nincs a pár tagjai között bevált szokásrendszer a február 14-ét illetően, vagy nem kommunikálják előre, hogy ki hogyan szeretne erről megemlékezni, eredményezhet ez nem épp romantikus filmbe illő jeleneteket, sértődést is. Érdemes tehát előre tisztázni, ki miként szeretné tölteni ezt a napot, vagy figyelni arra, hogy a párunk örülne-e egy meglepetésnek.
Egyedülállóként nem könnyű átélni a Valentin napot. Ki sem kell lépni ahhoz az ajtón, hogy szembejöjjön velünk ennek a szele, hiszen a média is tele van piros szívecskékkel ilyenkor. Mondhatni, hogy meg kell küzdeni ezzel, mivel az ünnepnek felhívó jellege van: emlékeztethet arra, hogy egyedül vagyunk, és arra, hogy hiányzik egy pár. Különböző megküzdési módok léteznek: van, aki bagatellizálja a Valentin napot, nem is tartja ünnepnek, és erősen tiltakozik ellene. Van, aki munkával próbálja elterelni a figyelmét. És olyan is van, aki szándékosan baráti programot szervez, ezzel emlékeztetve magát arra, hogy nincs egyedül.
Sok olyan klienssel dolgoztam már, illetve dolgozom, akik nem találják a párjukat, bár nagyon vágynak rá. Érdemes ilyenkor kihasználni az időt, és felkészülni a szerelem megérkezésére. Mert lehet az egyedülállóságra átmeneti állapotként tekinteni, és nem beleszaladni rögtön egy olyan kapcsolatba, amely kezdettől nem elégíti ki az igényeinket, csak annyira, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül. Ez nem valódi kötődés.
Hogyan lehet felkészülni? Érdemes kicsit befelé figyelni, és még inkább megismerni saját magunkat: a működésünket, a családi mintáinkat, a kötődésünket másokhoz. Van-e bennünk valamilyen gátja annak, hogy közelebb engedjünk magunkhoz valakit?
Nem könnyű elfogadni, ha épp egyedülállóak vagyunk, többek között azért sem, mert jöhet különböző irányokból nyomás arra vonatkozóan, hogy találjunk párt magunknak: szülők, barátok, rokonok, média... Érdemes tudatosítani, hogy ez a nyomás létezik, és azon is dolgozni, hogy ezt megfelelően tudjuk kezelni. Ha úgy érezzük, ez nem megy egyedül, egy szakember ebben segíthet.
Ez a nyomás erősödhet Valentin napon, de ne feledjük, hogy ez is csak egy nap a többi közül. Másrészt, nincs azzal baj, hogy valaki egyedül van. Egyedül is érezheti jól magát, lehet szerethető, elfogadható. Nem könnyű szingliként a Valentin nap, úgyhogy érdemes figyelni arra, hogy mi esne jól: barátokkal, családi körben lenni, sportolni, egyedül megnézni egy romantikus filmet vagy akár valami egész más műfajt, kényeztetni magunkat egy forró fürdővel, egy bögre teával, egy pohár borral vagy bármi mással, ami jólesik. És hinni abban, hogy ez valóban átmeneti állapot, és a következő Valentin napot már nem szingliként töltjük.
A szerzőről
Heim Judit vagyok. 2012-ben, Budapesten kezdtem pszichológusként dolgozni. Négy évig voltam főállásban iskolapszichológus, ahol 7 és 18 év között mindenféle korú, és problémájú gyerekkel, illetve az ő szüleikkel foglalkoztam. Mellette, magánrendelésben inkább felnőttekkel dolgoztam. Fontosnak tartom a személyes fejlődést, így magam is jártam egyéni és csoportos önismeretre, illetve szakmailag is folyamatosan képzem magam. Meghatározónak tartom a családterápiás képzésemet, melynek szemléletét az egyéni konzultációk során is alkalmazom. Kaposvári magánrendelésemen szeretettel várom a hozzám fordulókat.
További részletek: www.heimjudit.hu
Címkék: valentin nap, heim judit, blog, kis szines