Napijegyeink csütörtökre szóltak, amiről köztudott volt, hogy teltházas lesz, köszönhetően az Iron Maidennek. Ennek megfelelően igazi metálarcok hemzsegtek mindenfelé. Már a 150 kilométerre lévő balatonszentgyörgyi megállónknál is jó sok “Legacy of the Beast” pólós emberbe botlottunk, ők stílszerűen Sopronival hangoltak a hátralévő útra.
A kötelező ebéd után Google Maps-be bepötyögtük, hogy Lővér Kemping, aztán hajrá. Az első sokk a végcéltól mindössze 4 kilométerre lévő Harka nevű településnél ért minket, és sajnos az 1 órás menetidő nem volt túlzás. Iszonyat bedugult az út, volt, aki inkább otthagyta a faluban az autóját és gyalog indult tovább.
A hátralévő út leküzdése után a parkolás már flottul ment, és a bejutás is viszonylag gyors volt, ahhoz képest, hogy mekkora sorok álltak a kapuknál. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a szervezők is kifejezetten profin kezelték a helyzetet: akinek kinyomtatott jegye volt, az már a sorban megkapta a karszalagját. Nagy újítás, hogy ezzel lehet fizetni idén a nagyobb fesztiválokon (meg a paypass-os bankkártyákkal), így nem kell külön FestiPay kártyát kiváltani, és még arra is figyelni.
A csütörtöki napot egyébként a szervezők is igyekeztek az Iron Maidenhez alakítani. A Telekom Nagyszínpadon a The Raven Age nevű metál zenekar kezdett (amelynek egyik gitárosa nem más, mint az Iron Maiden főnök Steve Harris idősebb fia, George Harris), majd jött a Skillet nevű banda, hogy bemelegítse a közönséget Lukács Laciéknak. A Tankcsapdáért továbbra is nagyon sokan rajonganak hazánkban, Maiden pólós arcoknál csak Tankerekből láttunk többet.
A “Nem kell semmi” című számuk alatt jöttünk rá, hogy azért egy sör mégiscsak jól esne. A legközelebbi egységnél közölték, hogy előbb egy poharat kell vennünk 450-ért, utána jöhet 600-ért bele a Soproni. Környezetvédelmi szempontból érzékelhető volt az újítás, hiszen alig láttunk földön heverő poharakat, igaz utána vigyázhattunk egész este a korsónkra (később tudtuk meg, hogy beválthattuk volna egy kuponra, amiért bármelyik másik helyen kaptunk volna egy új poharat. Ehh.).
Na, de maradjunk a fellépőknél. Lukácsék után 21:30-kor jött volna az Iron Maiden, pechünkre azonban épp akkor játszották az angol-belga meccset a vébén, a köztudottan nagy fociszurkoló banda pedig meg is várta, míg Vardyék ki nem kapnak. Sem a várakozás, sem a szemerkélő eső nem riasztotta el legnagyobb rajongókat, ők azért jöttek, hogy lássák Bruce Dickinsonékat.
A rockerek pedig szép lassan meg is érkeztek a színpadra. E sorok írója nem tartozik éppen a zenekar rajongói közé, de az elvitathatatlan, hogy egy centiméterre kimért, profi show-t láthatott a nagyérdemű (ilyen volt a színpad felett lógó repülő, de még egy lángszóró is előkerült).
A leginkább magyarokból álló közönség (külföldi szót amúgy se sokat hallottunk az egész fesztivál alatt), valósággal megőrült, amikor előkerült egy magyar zászló is színpadon, ezután pedig már végképp nem érdekelte őket, hogy a sárban dagonyázva kell végig ugrálniuk a “Fear of the Dark”-ot.
A ráadás számok után jött is a vastaps, és lehet, hogy tényleg nem ez volt minden idők legjobban hangosított koncertje, de zenekedvelőként abszolút járt a kalapemelés a rock nagyöregjei előtt.
maiden
Check out this video on Streamable using your phone, tablet or desktop.
Aznap egyébként teltházzal üzemelt a fesztivál, a Maiden koncertje után azonban érezhetően megcsappant a létszám.
Összességében megérte a több órás utazás, és talán nem véletlenül lett a magyarok körében az egyik legnépszerűbb fesztivál a VOLT. Továbbra is jól megférnek egymás mellett a stílusok, és még talán az is megtalálja a számításait, aki csak egy napot szeretne meghúzni.
Címkék: iron maiden, volt fesztivál, összefoglaló, kis szines