Harmadszor adott otthont augusztus 26-27-én a legerősebb tűzoltók versenyének Orosháza. A Toughest Firefighter Alive viadalon hagyományosan a legerősebb és a határaikat legszívesebben feszegető tűzoltók vettek részt. A két nap alatt a több mint száznegyven versenyző – köztük tizennégy somogyi tűzoltó - egy tucatnyi, válogatottan nehéz feladatot oldott meg.
Az első napon, vagyis pénteken a gyopárosfürdői strandon álltak rajthoz a versenyzők: kezdésként tizenöt kilós műanyag kannát cipeltek (mindjárt kettőt is), majd átmásztak egy három méteres palánkon. Tekintettel arra, hogy munkanap volt, kalapáltak is, egészen pontosan ötven-ötven ütést mértek egy speciális doboz aljára és tetejére egy alig hatkilós kalapáccsal. A tűzoltók napi rendszerességgel használnak a dugólétrát, a versenyen sem volt ez másként, két-két tagot kellett meghatározott távolságra elvinniük és felállítaniuk, majd levezetésként fűrészeltek, egy rönk mindkét végéről egy-egy karikát kellett lemetszeniük, kézifűrésszel. Ezen a ponton levehették a bevetési védőruhát, a sisakot, a kesztyűt és a csizmát, majd vízbe ereszkedtek és ott tettek egy tisztelgő kört két darab, egyenként húszkilós súllyal. A hűsítő fürdő után nem volt egyéb dolguk, minthogy saját kezűleg megállítsák a digitális időmérőt.
Szombaton, vagyis a második versenynapon Orosháza főterén folytatódott a viadal – az első két feladatot az előző nap fáradalmait kellőképpen kipihent sportolók rögvest teljes védőfelszerelésben, légzőkészülékkel a hátukon, légzőálarcban teljesítették. Először a tömlőhúzás jött, majd (bár a szombat elvileg pihenőnap) ismét a kalapácsé volt a főszerep: egy sínpályára helyezett, hetvenöt kilós fémtömböt kellett egy tízkilós kalapáccsal ütve a meghatározott távolságra eljuttatni. Ha ez megvolt, lekerült a légzőkészülék, ismét palánkot ugrottak a versenyzők, majd jött a bábus feladat, az egy felnőtt férfi súlyát képviselő alakot hatvan méteren át kellett húzni. Köztudott, hogy tűz esetén a normál lifteket nem szabad használni, vagyis a tűzoltók gyakran kényszerülnek lépcsőmászásra, nyilván a verseny sem maradhatott ilyesmi nélkül: az ezen a ponton még mindig fitt és kisimult arcú versenyzők kezükben egy-egy tizenöt kilós kannával felmentek egy mobilállványra, ott még felhúztak némi súlyt, majd kannástól visszatértek a talajra. Ekkorra már annyira a magukénak érezték a kannákat, hogy nem tették le, hanem még egy kúszófolyosón is átvitték magukkal azokat. Ezután már csak egyetlen döntő momentum maradt hátra – leállítani az időmérést.
A célban sokan kidőltek, de a somogyi tűzoltók (a nagyatádi Cziráki László, Horváth Dániel, Kiss János, a barcsi Biró Győző, Rácz Csaba, Takács Péter, Vidák Balázs, a marcali Gelencsér András, Kil Márió és a siófoki Andrelli Levente, Kovács Bálint, Molnár Róbert, Nagy Imre) kivétel nélkül teljesítették az emberfeletti feladatokat, így teljes joggal lehetnek büszkék magukra, hiszen a verseny elképesztő kondíciót, kitartást és akaraterőt követelt a versenyzőktől, ami a nézők számára a látványosságot nyújtotta.
A magyar abszolút győztes címet a nagyatádi Horváth Dániel tű. törzsőrmester nyerte el.
Címkék: versenye, orosháza, horváth dániel, tűzoltók, katasztrófavédelem, kis szines