A májusi cserebogár teljes átalakulással fejlődik ki. Nálunk, a Kárpát-medencében három, a hidegebb vidékeken négy év alatt. Ilyenkor tömeges a rajzásuk. Emellett jó 25-30 évenként van egy óriási, úgynevezett gyakorisági maximumuk is.
Ilyesmi történhetett 1911-ben is, amikor a feljegyzések szerint több mint 20 millió példányt gyűjtöttek össze egy 18 km²-es erdőben. Viszonyításul: Büssü területe 17,19 km².
A cserebogár elsősorban az énekesmadarak kedvenc eledele, de szívesen fogyasztják például a francia ínyencek is. Egy, a Magyar Természettudományi Múzeumhoz kapcsolódó blogon találtuk az alábbi 19. századi receptet: „végy fél kiló cserebogarat, távolítsd el a lábait és a kitinpáncélját, majd helyezd sercegő vajba, és pirítsd meg. Csirkealaplével öntsd fel, adj hozzá egy kevés borjúmájat, és főzd puhára. Az omlósra főtt cserebogarat pirítóssal és apróra vágott metélőhagymával tálald.”
Ugyanakkor az is igaz, hogy a háború okozta nélkülözés idején, a 20. századi Magyarországon is sokan főztek cserebogárlevest.
Címkék: rigó, cserebogár, rovar, gasztronómia, kártevő, háború, kis szines