– Nem tudtok valami munkahelyet? – Arcán kényszeredett mosollyal, kezében a mobiljával kérdezi Kata a homokozó szélén. Két örökmozgó kisfia van. – Vissza akartam menni a régi cégemhez, de már más a tulajdonos, úgyhogy felejtős. Mihez kezdjek 34 évesen? Nem bírom már az otthonlétet. Amióta a fiúk oviba kerültek, feleslegesnek érzem magamat, hiányzik a régi pörgés, ami körülvett – panaszolja a mobilját bűvölve, hátha megszólal.
– Nekem ne mondd, szeptember óta ovis a lányom, azóta több helyre is pályáztam, de válaszra sem méltatnak. Vettem a bátorságot, bejelentés nélkül elmentem az egyik multicéghez, és bejutottam a HR-eshez, aki udvariasan közölte: már az önéletrajzomból megállapították, hogy a gyerek és a távoli lakhely nem válik előnyömre. Bizonytalan a közlekedés, a közösségbe kerülő csemete pedig gyakran lehet beteg, és ők nem nélkülözhetik a munkaerőt, bla-bla-bla. Lassan befordulok – mondja lemondóan Hajni. A többiek meglepődve néznek rá. A mindig csinos, márkás ruhákba öltözött anyukáról eddig vélhetően egészen más kép élt a fejükben. – Tudom ám, hogy azt pletykálják rólam, milyen jó dolgom van, a férjem eltart, öltöztet, én meg nem csinálok egész nap semmit. Bezzeg a feneke, az nő… – hallom innen-onnan. Kata lesüti a szemét.
/ a kép illusztráció /
Erzsi is előkerül. Fáradtnak látszik, fia viseltes cipőjét kötötte be sokadszorra. – Ja, hát én is kidagadok a ruhákból. A házimunka nem fogyaszt. Majd lesoványodok, ha már nem kapom a gyes-t sem. Valami részmunkaidős meló kéne. Itthonról is dolgoznék, de az internetes munkákkal jól átvertek. Az uram vidéken húzza az igát, sokszor csak este ér haza. Itt vannak a tyúkok, a veteményes, és nekem kell vinnem és hoznom a kölköket. Ráadásul Fanni szeptembertől iskolás, Marci még ovis. Már eddig is horrorisztikusak voltak a reggelek. Nem tudom, hogy lesz – mondja. Már megy is, Marci éppen a nővére haját húzgálja…
– Na, Erzsi csak hallgasson, ő volt az egyik, aki megszólt, mert már Bence 1 éves korában visszamentem dolgozni! Én voltam a rossz anya – veszi át a szót Zsuzsa. – Persze, a rosszmájúak nélkül is volt éppen elég bűntudatom. Csak az vigasztalt, hogy anyukámmal lehetett a gyerek. Nem tudtam ugyanis, hogy már kismama koromban be kell jelenteni a csemetét a bölcsődébe. Mázlim volt, visszahívtak a régi munkahelyemre, nem mertem nemet mondani. Most megint babát várok, de kerek-perec közölték, ne siessek vissza, mert most már nem lesz hova…
– A bevallási időszak hajrájában nem ritka, hogy minden alkalmazottamnak késő estig dolgoznia kell – magyarázza érdeklődésemre a telefonban egy menő könyvelőiroda vezetője.– Nem túl emberséges, de nem veszíthetek több millió forintot csak azért, mert valaki a határidőket nem tudja tartani a váratlanul lebetegedő gyerek miatt.
A magabiztos Edinának erre a kifogásra is van válasza. Ő az, aki a legkevésbé tűnik elveszettnek az anyukák között. A játszóterezésre is tudatosan készül felkockázott gyümölcsdarabokkal, innivalóval. Papírzsebkendőt is mindig tőle kérnek a kevésbé gondos anyukák. – Már egy éve annak, hogy nekiálltam munkát keresni. Érdeklődtem a munkaügyi központnál arról, milyen támogatási lehetőségek léteznek. Tanfolyamoknak is utána néztem, nehogy begyöpösödjek, és lemaradjak az otthon töltött idő alatt. Eddig nem jártam eredménnyel, pedig biztosítottam a cégeket, ahová beadtam az önéletrajzom, hogy meg tudom oldani a fiam felügyeletét is, ha beteg. Most arra gondoltam, hogy kihasználom a vállalkozóvá válásra kiírt pályázati támogatást. Nagy bátorság kell hozzá, hiszen nincs rá garancia, hogy meg tudok majd élni, de legalább nem érzem magam haszontalannak – hadarja egy szuszra.
/ a kép illusztráció /
Az egy felnőttoktatással foglalkozó cég vezetője is megerősíti, Edina példája a követendő.
– Időben el kell kezdeni az álláskeresést, mert amíg az anyuka otthon van a gyerekkel, nem esik kétségbe az elutasítástól. Ha azonban a csemete már hónapok óta óvodába jár, óhatatlanul jelentkeznek a depresszió tünetei, és ez tovább nehezíti a küzdelmet – mondja Kovács Judit, aki szerint, amikor belevágtak a felnőttképzésbe, hamar rájöttek arra, minden csapatnak szüksége van segítségre az álláskereséshez, mert sokan nem tudják, hogyan kezdjenek el munkát keresni. A többség elballag a munkaügyi központba, vagy böngészi az újságok hirdetéseit, és végül nem változik semmi. Arra biztat, mozgósítani kell a meglévő kapcsolatrendszert, ki kell használni a közösségi portálok adta lehetőségeket is. Az sem baj, ha valaki összeírja a szóba jöhető cégeket, és elküldi az önéletrajzát. Sok vállalkozás ugyanis meg sem hirdeti az álláslehetőséget, hanem első körben a fiókba tett pályázatok közül szemezget. Érdemes felkészülni azokra a tipikus kérdésekre, amelyekre egy gyes-ről visszatérő anyuka számíthat egy állásinterjún. Ami ugyanis egy nő hátrányának tűnhet, azt akár előnnyé is lehet formálni, mert a kisgyermekes nők szervezőkészsége, terhelhetősége végtelen. Erről kell meggyőzni a munkáltatót – teszi hozzá végül.
Címkék: bezzeg, anya., feneke, játszótéren, nő, kis szines