Cipő
Most szorít.
Néha túl nagy volt ránk.
A kedvenc Cipőnk volt. Mindig hordtuk. Télen-nyáron, hóban, sárban. Ha a nap ragyogott, ha nagy esők jöttek.
Hozzánk nőtt. Hozzá nőttünk.
Ezt a földet tapodta, rajta hagyta a lábnyomát. Megtaláltuk, elveszítettük.
Cipőnyom a szívünkön.
Dal és zene fakad belőle. Az örömünk, a bánatunk.
Mi lehetne még?
Mi lehetett volna még?
Most szorít.
- Katona József -
A KaposTelevízió és honlapunk ezzel az összeállítással tiszteleg a zenész emléke előtt.
Címkék: in memoriam, Kazona, Republic, Cipő, emlék, kis szines