Már az elmúlt két éjszaka is látványos meteorhullásnak lehettünk szemtanúi, melynek 40%-a Orionida volt.
A meteorraj a Halley-üstökösből származik. Ily módon, amikor egy ilyen meteor "lángra lobban" bolygónk légkörében, valójában a Halley-üstökös egy-egy darabkáját látjuk elégni. A raj tavaszi párja a májusi Éta Aquaridák, az üstökös pályája ugyanis kétszer is metszi a Föld pályáját. A meteorrajt 1839-ben fedezte fel Edward C. Herrick, de csak a Halley 1910-es visszatérése után, egy 1911-es tanulmány vetette fel az Éta Aquaridákkal való kapcsolatát.
Mivel a Halley-üstökös retrográd irányba kering, a meteorokat szemből kapjuk, így légkörbe érkezési sebességük igen nagy, átlagosan 60 kilométer másodpercenként.
Ugyanebben az időszakban más, kisebb rajok is jelentkeznek, például a déli és az északi Tauridák. Utóbbiak sokkal lassúbbak. Ennek alapján lehet őket megkülönböztetni egymástól, amelyik gyors, az Orionida, amelyik lassúbb, valami más.
Az Orionida meteorraj tagjai viszonylag látványosak. Üstökösből erednek, az üstökösök anyaga általában kissé lazább, a keményebb porszemcséket fagyott gázok veszik körül. Amikor ezek a légkörbe érnek, elégnek, látványos nyomot hagyva maguk után.
A maximum időszaka 4-5 nap, de az azt megelőző és követő időszakban is lesznek szórványos hullócsillagok. Óránként 10-20 hullócsillagra lehetne számítani. A megfigyelésre a hajnali órák a legalkalmasabbak. Az Orion csillagkép hajnaltájt látható, ekkor számíthatunk nagyobb csillaghullásra.
(idokep.hu)
Címkék: Halley-üstökös, csillaghullás, égbolt, hajnal, október, kis szines