A magyar vadvilág egyik meghatározó állata a gólya. Gyerekversekben, festményeken is megemlékezünk a nagymadadárról, hiszen ha nem is jelképes állatunk, de mindenképpen a magyar nádasok illetve falvak villanyoszlopainak elengedhetetlen lakói. Holott "a fejlett civilizációk" egyik elsődleges és legfontosabb feladata kéne, hogy legyen természeti értékek megóvása legyen.
2005-óta folyamatosan csökken a madarak száma Somogy megyében. 20 százalékkal kevesebben térnek azóta vissza a megyébe. Ma már a lakott gólyafészkek száma Somogyban alig 300. A minta területekről néhány példa: Nagybajomban 10 évvel ezelőtt 27 pár gólya fészkelt, idén mindössze 7 párt várnak. Mesztegnyőn 15 éve 10 pár volt, manapság már csak 1-1 gólya téved erre. A megye külső részein sajnos vannak olyan részek, ahonnan teljesen eltűntek. Például nincs már gólya Várdán, Somogyváron, Szentgáloskéren, Eddén, Karádon és Somogyszobon sem mondta a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Tájegységvezetője Horváth Zoltán.
Ezért persze nem a megye a hibás. A sok magasfeszültségű vezeték naponta oltja ki egy-egy madár életét. A gólyák vándorlásakor kialakult korábbi táplálékszigetek sem nyújtanak már kellő mennyiségű és minőségű élelmet.
Pedig a gólyák viszonylag hosszú ideig akár 15-20 évig és elélnek. Azonban ha nem vigyázunk, hamarosan elfogynak a megyéből illetve az országból. És ha elfogynak a gólyák a tavasz csak-csak megérkezik, de a babákat ki hozza majd?
Végül következzen néhány kép a somogyi gólyák számáról, illetve a gólyák halálának leggyakoribb okairól! A felső képen a 2004-es megyei adatokat míg az alsón a 2009-es somogyi gólyák számát tekinthetik meg, településekre lebontva!
Címkék: charlie, vándormadarak, természet, gólya, környezetvédelem, kis szines