Már 1848. március 15-e után néhány nappal szimpátiatüntetés, fáklyás felvonulás volt a forradalom tiszteletére Kaposváron. A somogyi megyeszékhely lakói még a nagyharangot is felajánlották ágyúöntésre.
Nagy Zoltán helytörténet-kutató elmondta: Kaposváron is öntöttek ágyút egy kovácsmester vezetésével 1849-ben. A későbbi kaposvári újságíró Roboz István írta meg a "Kossuth imája a kápolnai csatában elesettek felett" című népszerű, politikai röpiratnak beillő fohászt, amely a Kossuth kultusz egyik kiindulópontja lett.
1849 májusában Noszlopy Gáspár fűzte Kaposvár történetét az országos história első vonalába, felkelőivel bevonult május elsején a somogyi megyeszékhelyre, így Kaposvár lett a dél-dunántúli ellenállás központja a szabadságharc végéig.
Sokáig azonban nem szabadott megünnepelni a 48-49-es eseményeket. Kaposváron 1875-ben tartották az első megemlékezést. Ekkor a Szarvas fogadóban volt ünnepség, amely most is áll vasúttal szemben.
Somogyban Szőlősgyörökön, Táskán, Buzsákon és Lengyeltótiban is tartottak titkos 48-as összejöveteleket.
Gálné Jáger Márta főlevéltáros elmondta: a népkör helyiségében gyűltek össze általában, társas esteken, vagy félszázan. Akkor tulajdonképpen ez volt az egyetlen lehetőség 1848-49 ünneplésére. Társas banketteket, vacsorákat tartottak, ezt nevezték titkos Kossuth vacsoráknak.
A Somogy folyóirat a vacsorák menüit is tartalmazta. Táskán és Lengyeltótiban halászlét főztek és túrós csuszát adtak hozzá.
Címkék: vacsorák, ágyúöntés, titkos, felvonulás, tüntetés, kis szines