A lélekvándorlásban hívők szerint új testben éled újjá az, aki meghalt. Több kultúra van, ahol a halottakat ellátják tárgyakkal, mert azok segítik őket a haláluk után. A görögök például pénzt raknak halottaik szemére, mert a hiedelmeik szerint a lelküket Charon révész vitte át a Styx folyón az alvilágba, pénzért. Egyes kultúrákban azt vallják, a lélek nem távozik azonnal, ezért arról addig is gondoskodni kell. Az orosznál szokás volt a halált követő kilencedik napig minden nap kenyeret, sót és vodkát kihelyezni az ablakpárkányra. Hiedelmeik szerint csak a 40. napon távozik valóban a halott lelke, ezt nagy lakoma követi. Európa több részén a gyász idején szokás volt megállítani az órákat és eltakarni a tükröket.
India egyes területein és a Fidzsi-szigeteken a halottat egy külön erre a célra vágott nyíláson át vitték ki a házból, kunyhóból, és a lyukat utána újra befedték, hogy ezzel akadályozzák meg a lelkek visszajárását. A halottak birodalmába egy, folyón keresztül húzott kötéllel segítették át elhunytakat a panamai cuna indiánok. A kötél a halottasháztól indult. A legközelebb folyón közlekedő kenus dolga volt a kötelet elvágni. Úgy hitték, a halott így nem talál vissza és biztosan nem lesz szellemjárás.
A Dél-Borneóban élő ingadju-dayakiak kétszer rendeznek temetést, mivel az ő hiedelmeik szerint a lélek még egy évig biztosan velük van. A kameruni bamilekek azonban nem temetik a házuk közelébe azokat, akik öngyilkosság, italozás, boszorkányság vagy netán villámlás áldozati lettek, mert fertőzőnek tekintik a halálukat. Aki „természetes” módon halt meg, az a család körében maradhat.
(Forrás: www.napidoktor.hu)
Címkék: vándorlás, távozik, szokás, lélek, kis szines