- Mindig jövök megyek! - kezdte mesélni nem mindennapi történetét Bekésné Varga Szilvia.
- Vannak emberek, akiket hív az Út, és nekem lehetőségem volt, hogy elmenjek és megtegyem. Egész életemben gyalog jártam, de nem edzettem semmit a Szent Jakab útra - folytatta teljes beleéléssel a hölgy.
Napi 30-40, de előfordult, hogy 50 kilométert is legyalogolt. - Vannak az úgynevezett albegrék, ott szálltunk meg többen. Reggelente onnan indultunk ki. Volt, hogy egy darabig egy másik hölggyel mentem, de az út többségében egyedül. Le kellett küzdenem a fizikai megterhelést és a magányt.
Szilvia a majdnem 900 kilométeres távolságot öt hét alatt tette meg. Mint mondta nem a fizikai felkészülésen múlott a "dolog".
- Mikor a végéhez értem, hihetetlen érzés. Semmihez sem fogható. Ezt át kell érezni! - tette hozzá Szilvia.
Az embertpróbáló út után Szilvia emléklapot kapott.
Egy kis történelem:
A Szent Jakab-út, spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is nevezik. Középkori zarándokút, amely Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. Compostelába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek.
Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található. A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi.
A 11. században már ismert a 13 pihenőhellyel rendelkező zarándokút Compostelláig. A 12. századra elterjedt a keresztény világban, jelentős zarándokúttá vált. 1130–1140 közt készült az Aymeric Picaud francia pap által írt első modern útikönyv, amely négyféle utat különböztet meg, és részletesen beszél az egyes településekről, szállásokról, az út praktikus tudnivalóiról. Ez a könyv később Codex Calixtinus néven vált ismertté, melynek az V. könyvét alkotja.
Az említett zarándokkalauz négy fő utat ír le, amelyek Hispániában egyesülnek. Az úthálózat valójában ennél bonyolultabb, hiszen az eredeti utakhoz más híres kegyhelyeken átvezető utak is kapcsolódnak.
A hagyományos négy út a következő:
Via Podiensis
Ez az út Le Puyban kezdődik, és főleg a burgundiaiak és a teutonok használták. Útvonala: Aubrac, Espalion, Estaing, Conques, Figeac, Marcillac, Lactoure, Eauze, Aire sur Adour, Ostabat. Itt találkozik a következő két úttal.
Via Lemovicensis
Vézelaynél indultak el a zarándokok ezen az úton. A további települések, melyeken az út áthaladt: Nevers, Bourges, Déols, Saint Leonard de Noblat, Limoges, Périgueux, La Réole, Bazas, Saint-Sever és Ostabat.
Via Turonensis
A negyedik út Tours-on át vezetett, innen kapta a nevét. A németalföldi és az Észak-Franciaországból érkező zarándokok használták. Útvonaluk: Párizs, Longjumeau, Montlhéry, Étampes, Orléans, Tours, Poitou, Montbazon, Sainte Catherine de Fierbois, Châtellerault, Poitiers, Lusignano, Melle, Saint Jean d'Angély, Saintes, Bordeaux, Dax, Ostabat.
Az utóbb említett három út Ostabatban egyesült, és innen együtt vezetett át a Pireneusokon Saint Jean Pied de Port után az Ibañeta-hágón. A spanyol oldalon az első település Roncesvalles. Ez az út Pamplona (Navarra tartomány) után Puente la Reinánál csatlakozott a Toulouse-ból érkező úthoz.
Camino Frances
Francia útnak nevezik a már egyesült négy út találkozási pontjától induló utat, mely végigvezet egészen Composteláig. Állomásai: Estella, Los Arcos, Logroño, Nájera, Santo Domingo de la Calzada, Belorado, San Juan de Ortega, Burgos, Frómista, Sahagún, León, Astorga, Ponferrada, Villafranca del Bierzo, O Cebreiro, Sarría, Portomarín, Arzua, és végül a célpont, Santiago de Compostela.
Manapság már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Camino-t, vagy annak egy részét végigjárják. 1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást, útjelzőt felújítottak. A zarándokok száma az ezredforduló után 50 000 felett van. A 2004-es szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött. Ebben az esztendőben a zarándokok száma megközelítette a 180 000-et.
Az El Camino zarándokút adta a gondolatot a hazai kezdeményezéshez, amely Mária-út néven kezdett egy zarándokútvonal hálózat kialakításához. Máriacelltől Csiksomlyóig és Czestohovától Madzsugoréig épül ki a közép-európai zarándokút, melynek néhány szakasza már elkészült.
Címkék: El Camino, Szent Jakab útja, kis szines