Az átlagos munkát végző emberek december 25-én otthonukban, a kályha melegét élvezve tömhetik a hasukat. Ilyenkor egy átlagos munkát végző ember boldog lehet, hiszen nem csak karácsony napja van, hanem egy szabad nap, ami változást hozott a hétköznapokba. Nem kell a munkahelyen sínylődni, heverészhetünk, nézhetjük gyermekeinket, ahogy az ajándékokat bontogatják. Mindezt nyugodtan tehetjük abban a tudatban, hogyha kell a segítség, úgyis érkezik. Mert vannak olyanok, akiknek a mai is csak egy munkanap. Egy nap, amit túl kell élniük.
Szenteste napján meglátogattuk azokat a szervezeteket, amelyek mindig ugyanolyan kapacitással készülnek minden napra, ahol soha nem ismerik azt a szót, hogy ünnepnap.
December 24: A mentősöknél nyugalom van. Nincs az átlagosnál több eset, sőt, talán kevesebbre számítanak, hiszen ezen a napon majdnem mindenki otthon pihen és örül az ünnepnek. Kisebb mozgalmasságot visz a napjukba, mikor Heintz Tamás és Mátrai Márta országgyűlési képviselők ajándék kosárral lepik meg szenteste a mentőtiszteket, az orvosokat és az ápolókat. Szita János, az OMSZ munkatársa szerint 25-én, és 26-án várható nagyobb hajtás, hiszen vannak olyanok, akik többet esznek a bejgliből, mint kéne, s persze sokan elindulnak meglátogatni a messzi mamát és a messzi papát, s előfordul, hogy nem érnek oda.
A rendőrségen már más kép fogad minket. Az ajtóban egy vidámabb ügyeletes ül, ám felettesei nyúzottabbnak tűnnek. Ki lehet jelenteni, hogy kifejezetten fáradtak. Úgy tűnik, a bűnözök sem pihennek, sőt, egyesek életük nagy dobása közben buknak meg szenteste, hiszen már délután van, aki az előállító helyiségben járkál föl-alá. A képviselők által hozott csomag is gyorsan elfogy, hiszen kell az energia. Nem is akarunk sokáig zavarni, ezért inkább meglátogatjuk a tűzoltókat is.
Délután három óra. Kapun be, kedves üdvözlés, majd meg kell várnunk a szolgálati parancsnokot, aki kalauzol minket az épületben. Míg várakozunk, beszédbe elegyedek egy vonulóssal, aki azt mondja, ma még nem volt semmi. Örülök ennek, ő már kevésbé, hiszen ahogy mondja, jobban szeret tüzet oltani, mint itt bent ülni egész álló nap. Inkább csak üljön – gondolom magamban -, s pihenje ki az ünnepi készülődés, vásárlás fáradalmait.
Már Nagy Tibor szolgálati parancsnok meséli, hogy a mai nap is csak egy átlagos nap, vagy talán könnyebb is, hiszen nincs annyi kiképzés. Megnyugtató. Egészen furcsa lenne, ha a tűzoltó tanulók ma gyakorolnák a fenyőfa oltását (remélem, már tudják). Az épületben csend van, csak a pihenőből hallatszik némi nevetés. Bepillantva a feldíszített karácsonyfa mellett, az asztalon pókerparti folyik. A fiúk most még felszabadultak, de ahogy meghallanák a hívó csengőt, már nem számítana, milyen nyerő lap is van egyik-másiknak a kezében, a mentés lenne a lényeg és nem a játék.
December 25: Úgy érzem, ma is nyugodtan fekszem le. Ha rosszul lennék, vagy rablók akarnák elvinni régen áhított, s most megkapott Hrabal könyvemet, vagy esetleg a fa kapna zárlatot (az égő nem tud, mert az nincs rajta:), tudnám, hogy gyorsan jönne a segítség még ma is, és persze holnap is. Köszönöm nekik.
Címkék: ügyelet, tűzoltó, rendőr, ünnep, mentő, karácsony, munka, kis szines