A vádlott testvére ellen 2015. júniusában ittas járművezetés miatt indult büntetőeljárás, melynek során azzal védekezett, hogy mielőtt a rendőrök megállították, a gépkocsit valójában a józan állapotban lévő vádlott vezette, míg ő a hátsó ülésen aludt.
A vádlott azért, hogy testvére védekezését igazolja, 2015. szeptemberében valótlan tanúvallomást tett. Nem tudott azonban elfogadható magyarázatot adni arra, hogy ha valóban ő volt a sofőr, miért nem várta be a rendőri intézkedést, illetve miért csak hónapokkal az eset után jelentkezett a rendőrségen.
A hamis tanúvallomás végül nem tévesztette meg az ügyben eljáró hatóságokat, ezért a járásbíróság a testvért ittas járművezetés miatt pénzbüntetésre és közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte, míg a vádlott ellen büntetőeljárást kezdeményezett az ügyészségen.
Az ügyészség a bűncselekmény elkövetésekor még büntetlen vádlottal szemben – akit azóta más ügyben már jogerősen elítéltek hamis tanúzás miatt - felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.